Maryrose Wood: 

Méregnaplók

"A 18. század végén járunk: Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, akinek élete célja, hogy minél többet megtudjon a gyógyhatású növényekről. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a neve Gyom és a jelek szerint rendkívüli kapcsolat van közte és a növények között. Kicsoda Gyom? Mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülöző regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is. "

Elég vegyes érzéseim támadtak ezzel a könyvel kapcsolatban.

Jessamine karaktere nem nőtt annyira a szívemhez, viszont kellemes volt rajta keresztül megismerni a dolgokat, főleg Gyomot. Azokat a részeket vártam nagyon mikor például elsőnek megismerkedtek a főszereplőink vagy a szalonnás kis jelenet, illetve a nézőpont váltások. Ezekkel csak az volt a baj, hogy nem tudta végig fenttartani azt a színvonalat amit elvártam volna. A helyzetek elején még pörögtem, míg a végére már leült a cselekmény. Ugyanígy voltam Gyom karakterével is, valahogy Jessamine szemén keresztül nézve, az ő érzéseit olvasva érdekesebb volt, de attól még megmarad kedvencnek. Az apát -ezt nem győzöm mindig kiemelni- ismét csak nem sorolnám a szülő kategóriába, az ilyen ember ne vállaljon gyereket. Több kiemelhető szereplő nem igazán volt, hacsaknem számítjuk bele a virágokat, növényeket is. A rossz fiút (ha akarnám akkor Jessamine apját is idesorolnám) itt nem mondanám annak a nagyon gonosz, elvetemült lénynek.

A kalandozásaik érdekesek voltak, de mivel elszakították a párocskánkat egymástól ezért nem bocsátok meg nekik. Tetszett, hogy nem boldog vége lett, ez kellett ide, Gyom vétkeit elnézem és kíváncsian várom a folytatást.

4 pontot adnék rá az 5-ből.
                                                                                                               Giselfull