Jay Asher: 

Tizenhárom okom volt...

"Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét."

Abban az időszakban, mikor megkaptam ezt a könyvet már egyébként is elég letargikus állapotban voltam, ezért féltem hozzányúlni. Aztán az első tíz oldal után már csak úgy pörögtek a lapok. Az elolvasása előtt és után sem találkoztam ilyen témája könyvel, ezért is lehet, hogy ilyen mélyen megmaradt bennem, de azért ne vegyük el Asher dicsőségét sem. Az elején volt csak egy problémám vele, hogy Hannah-t nem igazán sikerült megértenem. Tudom én, hogy sok mindenen átment, de ezek túlélhető dolgok voltak. Velünk is megtörtént egy része, mégsem az öngyilkosság mellett döntöttünk. Aztán mikor már haladtunk előre a történetben, és még többet tudtunk meg összeállt a kép. Clay szemén sok mindent értettem meg, ugyanazokat a kérdéseket tette fel ő is magában mint én, illetve a véleményünk is megegyezett. Ashernek jár érte a gratuláció. Nem tudom, hogy ezzel mások, hogy voltak, mindenesetre engem megnyert vele. A többi személyről akik még a kazettán voltak, nem alakult ki túlzottan jó véleményem, főleg arról a kukkolós srácról, bár a végére egy kicsit megsajnáltam(tudom, hogy nem kellene..). Essék néhány szó az első feladóról is (nem jut eszembe a neve), őt kedveltem, igazából semmi köze nem volt az egészhez, mégis át kellett élnie és elindítania mindezt. Nem lettem volna a helyében.

Nem számítottam boldog végre és nem is lett az. Cselekményekben igaz, hogy nem dúskál, de viszont érzelmekben annál inkább. Az író vélemény kifejtése a végén tetszett, leginkább kiemelte azokat a dolgokat amelyekről szólt a könyv, és amik bármelyikünkkel megtörténhetnek, ha hagyjuk.

Nagyon nagy plusz pont jár a borítóért, valami fantasztikusra sikeredett, az egyik legszebb magyar kiadású borító, és ami azt illeti szerintem a miénk lett a legjobbra.

4,8 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                Giselfull