J. R. Ward: 

Megsebzett szerető -

Fekete Tőr Testvériség 3.

"A New York-i Cladwell éjszakai sötétjében halálos háború folyik a vámpírok és gyilkosaik között. A harcot a hat vámpír harcosból álló csapat, a Fekete Tőr Testvériség vívja. Zsadist közülük a legveszélyesebb, a legrémisztőbb. Zsadist, akit korábban vérrabszolgaságba kényszerítettek, még mindig viseli szenvedéssel és megaláztatással teli múltja sebhelyeit. A csillapíthatatlan dühéről és sötét oldaláról hírhedt férfitól mind a vámpírok, mind az emberek rettegnek. Egyetlen társa a harag, egyetlen szenvedélye a terror - amíg meg nem ment egy csodálatos nőt..."

Már az eleje is tetszett és így Zsadist is játszhatta a hősszerelmest. Erre egyébként nem számítottam, az alantasok ismét csak bekerültek a képbe, de azt hiszem, hogy itt kapták eddig a legtöbb teret (amit élveztem),  Mr. O és Mr. X összekülönbözései is külön örömet okoztak. Párocskánk kapcsolatát nem lehetne felhőtlennek mondani, de ahogy szép lassan mindent és mindenkit jobban megismerünk úgy fognak tisztulni köztük is az érzelmek. Aztán lesz benne egy kis szerelmi háromszög is, aminek annyira nem örültem, már csak azért sem mert mind a két testvért szeretem, bár nem ugyanúgy. Phuryt az első kötetben nagyon megkedveltem (oly annyira, hogy őt neveztem ki kedvencemnek), aztán ez már kezdett egy kicsit alábbhagyni Rhage történeténél, itt pedig inkább már csak a régi emlékek kedvéért szimpatizáltam vele. Zsadistot a második kötetben kedveltem meg, mikor elkezdődött közte és Bella között a románc. Nem szerettem azt a tényt, hogy direkt éhezteti magát, hogy a testvérét arra kényszeríti, hogy bántsa őt, a visszaemlékezései sem voltak épp szívderítőek, de kellemes kis érzés fogott el mikor elkezdett megváltozni. Vele együtt örültem én is mikor boldog volt, ugyanakkor a fájdalmát és visszahúzódottságát is megértettem. A vége ütősre sikeredett, bár ahogy az előző kötetekben is a harcolós jelenet elég gyér lett, szerintem Ward inkább maradjon meg az érzések és a fordulatok világában. Phury mentőakciója csodálkozásra késztetett,  az a testvéri jelenet meghatott, párosunk elválása pedig szomorúságra adott okot. Bella visszatérése az öröm hírrel és Z reakciója erre, valakinek már túl sok romantikát tartalmazhatott, nekem viszont tetszett.

Ward nagyot alkotott ezzel a kötetével, és kérném szépen a következő részeket is.

5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                        Giselfull