Andrea Cremer: 

Az őrzők

"Calla Tor, a félig ember, félig farkas tizenéves lány sorsa szinte a születésekor megpecsételődött: miután befejezi az iskolát, Ren Laroche, a szívtipró vérfarkas társa lesz. Alig néhány héttel a kitűzött esküvő előtt azonban Calla, az Őrzők törvényeit áthágva, megmenti egy kiránduló fiatalember életét. És Shay Doran ellenállhatatlanul vonzza őt...

A lány kételkedni kezd kijelölt sorsában, és egész addigi életének értelmében. Ugyanakkor azt is tudja, ha a szívére hallgat, elveszíthet mindent. Még az életét is. Megéri-e a tiltott szerelem a legnagyobb áldozatot?"

Azt még az elolvasása előtt hozzátenném, hogy eléggé SPOILERES!

Nagyon, nagyon vártam ezt a könyvet, és igen magas elvárásaim voltak vele szemben, amik nem teljesültek. Sajnálatomra csalódnom kellett egy rég várt könyvemben, de, hogy mondjak valami pozitívumot is, a fejezetek előtt lévő holdos megoldás tetszett.

Az eleje izgalmasan kezdődött a kis medvés jelenettel, aztán az írónő elrontotta azzal az első-látásra-vonzódom-hozzád-és-mindent-megteszek-csak-a-te-kedvedért típusú jelenettel. Mégis hajlandó lettem volna megbocsátani neki, ha a továbbiakban mondjuk ellensúlyozni tudja a karakterekkel, csakhogy ez nem igazán történt meg. Shay az elején szimpatikus volt, körülbelül addig amíg nem került közelebbi kapcsolatba Callal és velünk. Felszínesnek éreztem és mikor például szóba került, hogy főhősnőnket akár meg is ölhetik, mert megszegte az adott szabályt, akkor is csak még inkább rábeszélte, nemhogy visszakozott volna. Az is igen átlátszó volt a számomra, hogy bármit megtudott csinálni. Ott egy ló méretű pók? Na és kit érdekel? Szúrjuk le egy nagy jégcsákánnyal és máris happy end! Nekem ez túl egyszerű. Értem én, hogy különleges de, legalább ne hangsúlyozta volna ki az írónő ennyire, hogy Indiana Jones, képregények  meg stb..

Voltak jelenetek mikor Calla is igen hidegen érintett, mi már előre tudtuk (legalábbis én kitaláltam szinte mindent), hogy a kis kirakós darabkái, hogy függenek össze (ráadásul előttük is ott volt), de azért tegyünk még fel jó pár nyilvánvaló kérdést és közben gondolkodjunk azon, hogy milyen lenne ha Shay megcsókolná.

Eleve nem szeretem az olyan szerelmi háromszögeket ahol mind a két pasival közelebbi -testi- kapcsolatba kerülnek. Lehet, hogy csak én nem vagyok elég nyitott hozzá, de akkor sem tetszik ez nekem.

A falkatagokat kedveltem, bár elég nyilvánvaló volt, hogy hogy alakul Ansel és Bryn kibontakozó kapcsolata, Sabine az elején elég könnyűvérűnek tűnt, aztán ahogy haladtunk előre a történetben ennek is megtudtuk az okát és a végére megkedveltem. Cosette igen csak érdekes személyiség, Masonre és Nevre nem számítottam (na és itt jön a képbe Logen illetve a molesztáló apucija.), ez tetszett, Dax ismételten csak szimpatikus, Fey pedig a heves vérmérsékletével annyira nem nőtt a szívemhez. A végére pedig elérkeztünk a kedvenc szereplőmhöz, Renhez. Azok a részek tetszettek nagyon mikor Calla az ő közelében volt. Ezek a pillanatok mindig feldobták a hangulatot, és akkor elvarázsolt a könyv. Ezzel csak az volt a baj, hogy főhősnőnk többet volt Shay közelébe, ezért nagyon remélem, hogy fogunk még hallani róla, már csak a könyv érdekében is.

Voltak részek mikor nevettem, a poénokat eltalálta Cremer, viszont a komolyabb pillanatokban nem tetszettek ezek a mókázások, nem illettek oda. A világ felépítése nagyon tetszett, igaz az elején voltak gondok hogy most akkor kik a vigyázok, és kik az őrzők, de ez a könyv előrehaladtával tisztázódott és már vérprofi vagyok benne. Ami nem tetszett még az Shay átváltoztatása. Egy percben lerendezte az egészet, túlon-túl egyszerű! Ami még zavart, hogy Calla egy alkalommal meg tudta állapítani, hogy az adott személy ember vagy esetleg más teremtmény-e, de ha ez így van akkor a többieknek, vagy legalábbis az alfáknak, tudniuk kellett volna, hogy Shay nem ember többé. (Ha nem így van akkor nyugodtan tessék kijavítani, ne éljünk hamis vádak között.)

A vége az ami felhúzza egy kicsit a könyv értéket (a Renes részeket kivéve), nincs benne nagy csavarás, sőt ismét csak egyszerű volt megtalálni a Sarjat, vagy épp megölni Flynnt -ez is bizonyítja Shay nagyszerűségét-, illetve annyira tudtam, hogy nem kellenne vissza menni a házba, de azok a képes megoldások elragadtattak. Még több ilyet kérnék szépen a következő kötetekben is.

Nagyon hezitáltam rajta, hogy mennyit is adják rá, de végülis csak 3,8 pontra tudom értékelni.

                                                                                                                  Giselfull