Karin Slaughter:

 Nadragulya

"A georgiai Heartsdale békés kisváros, mindenki ismer mindenkit, még sosem történt erőszakos bűncselekmény. Egy nap a főutcai étterem mosdójában egy brutálisan megerőszakolt fiatal főiskolai tanárnő holttestét találják – a gyilkos egy keresztet vágott a mellére. Nem sokkal később találnak még egy lányt.. és még egyet.. A sorozatgyilkos levadászására furcsa csapatot küldenek; Sara Linton halottkém, Jeffrey Tolliver rendőrfőnök, Sara exférje, valamint a hirtelen haragú fiatal nyomozó, Lena Adams, aki az áldozat ikertestvére, olyan bűnténybe kavarodik, amelyben nyomozóból áldozattá, vagy akár bűnössé is válhatnak..."

Elég hamar kivégeztem ezt a könyvet, ami részben annak is köszönhető, hogy elég nagy betűkkel volt gépelve, másrészt viszont érdekes kis történetet vezetett fel az írónő.

Igen részletesen vannak szemléltetve a hullák, és ezt Sara halottkémi munkája se könnyíti meg, sőt még alaposabban (egy kicsit belemerülhetünk az orvosok világába is) körülnézhetünk. Néhol még nekem is igen beteges volt -pedig elég magasra tettem a lécet-. A karakterekkel volt csak bajom, elég kidolgozatlannak tűntek. Sara az elején nem volt szimpatikus, aztán volt rész mikor Jeffrey és Lena se, szóval egy kis hullámvasúton vettem részt. A végére azért szimpatikusabbak lettek (azt nem mondanám, hogy megkedveltem őket), de kedvencnek maradjon meg Lena. Az elolvasása közben egy csomó kérdés merült fel bennem, amikre azért kaptam választ, de zavaróak voltak. Meg néhol volt olyan mondat amit kétszer is el kellett olvasnom, mert nem értettem, hogy mire utal vele az írónő. Még egy kritikát tudnék rá mondani, hogy nagyon sok volt benne a névismétlés. Sara mérges volt, Sara leejtette a papírokat, Sara kiment, Sara ezt csinálta, Sara azt csinálta.. Ez kissé irritált, de mikor az írónő rátért az izgalmasabb részekre már el tudta feledtetni velem a hibáit. Amit nagyon kiemelnék az az a rész volt, mikor rájöttem, hogy a ki a gyilkos. Szerintem az a célzás valami fantasztikus volt, és még az olyanoknak is mint én (általában nem szoktam eltalálni a gyilkos kilétét), van rá esélye, hogy rájöjjön. Ezzel sikeresen rávezette az olvasót a megoldásra, és még egy kis sikerélményben is részünk lehetett. Aztán a szálakat is összevarrta : Sara tizenkét évvel ezelőtti tragédiáját, a házilag elvégzett abortuszt és a mostani gyilkosságokat.

A végén még egy kicsit többet akartam tudni Lena lelkiállapotáról, hogy mi történt vele, Hankkal hogy alakult a viszonya stb.. Ezt hiányoltam. A Sara-Jeffrey szál megoldódni látszik -legalább nem omlottak egymás karjaiba-, ez elég élethű volt.

Egyszeri olvasásra ajánlanám, de megérte belekezdeni.  4 pontot adnék rá az 5-ből.
     
                                                                                                Giselfull
Ting, ting, ting.