Jane Austen: 

Büszkeség és balítélet

"Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát."

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Gyönyörű, csodálatos és letehetetlen. Olvasásom igencsak belelógott már az éjszakába illetve félig már elaludtam a székemben, de azért még egy fejezetet, aztán még egyet és még egyet muszáj volt elolvasnom.

Eliza mellett Mr. Darcy (természetesen) volt a kedvenc karakterem. Végig izgultam értük az egész könyvet, de mellette ahogy Lizzy érzéseit olvastam úgy változott vele az én véleményem is minden tekintetben (kivétel néhány alkalom Darcynál). Például mikor felvetődött az a téma, hogy a két legidősebb testvérhez nem elég kifinomult a család többi tagja, akkor én is bosszús voltam, én is változtatni akartam rajta  és sajnos én is igazat adtam benne a véleménynyilvánítónak. Lydia és Kitty ebben az időszakban elég negatív szereplők lettek a szememben, aztán az idő múlásával az én érzéseim is lecsillapodtak, de még mindig nem vagyok kibékülve velük, főleg nem az előbbivel. Jane és Mr. Bingley között lévő szerelemnek hajráztam, Wickham egy idő után szintén áttért a negatív szereplők közé, Mr. Bennetet kedveltem, bár néha azért meglepődtem, hogy milyen a kapcsolata a lányaival (kivéve Elizát és Jane-t), Mrs. Bennet pedig tanulhatna tőlük egyet s mást.

A végén még úgy hallottam volna felőlük, de ez általában minden jó könyvnél így van az esetemben. Egy kis gondom volt csak vele, hogy nem mindig tudtam ki beszél, ezért újra át kellett olvasnom, de azért ez is megoldódott.

Austen teljesen magával ragadott, úgyhogy 5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                          Giselfull