Benina: 

A boszorka fénye 1. - 

Bíborhajú

"Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, azaz tiszta vérű, akikből már alig néhány él a világon, hiszen e varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny. Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat."

Mikor a sorozat első részét kölcsönadták, nem is tudtam, hogy mire számítsak. Nem néztem utána,még csak nem is hallottam róla, barátnőm egyszerűen csak a kezembe nyomta. Olyan könyvet aminek a fő témája a boszorkányok, emlékezetem szerint még nem olvastam, de ezek után be fogom pótolni.

Már az első oldalaktól kezdve teljesen elvarázsolt az írónő stílusa.

A két főszereplőnk, Claire és Kellan, kapcsolata számomra hihető volt, nem az a felszínes most-látlak-életemben-először-de-már-is-halálosan-szeretlek típusú megoldás. Mindkét személyt megszerettem és kedvenc szereplőmnek is betudtam őket. A világ felépítése nagyon tetszett, főleg a zsoldosok, velük még nem találkoztam, úgyhogy köszönet az új tapasztalatokért. Egy apró klisés dolgot tudnék csak felhozni : főhősnőnk eltántoríthatatlan nagy szeretete az emberi világgal kapcsolatban, miközben, mint ahogy az lenni szokott, ez nem épp a legjobb ötlet. Illetve a barátnője, Maxine. Annyira lehetett érezni, hogy "gonosz"(a végén már kedvem lett volna azt üvöltözni, hogy : Vigyázz Claire, a hátad mögött!), ő mégis megbízott benne, amiről viszont nem tehet, hisz ki ne tenne így?(külső szemlélőként igen könnyű ítélkezni) Úgy, hogy gonosz bőven akadt a "baráti" társaságában is, hisz ott volt még a féltékeny démon, Jorja, is. Ez a kis háromszög azért nem okozott különösebb fejtörést, viszont a vele járó problémák igazi kis lavinát indítottak el közelítve a vége felé. Amit az írónő megint csak jól kivitelezett, azt nem mondanám, hogy nagy meglepetést tudott vele okozni, de azért a szép írói stílusának, a karaktereknek köszönhetően jól sikerült és csak úgy pörögtek a lapok. :)

Sokkal jobb volt mint egyes külföldi bestsellerek, és akár meg lehetne próbálni (lehet, hogy már meg is csinálták?) a külföldi piacokra is feldobni.

4,4 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                      Giselfull