Sophie Kinsella:

Tudsz titkot tartani?

"Emma épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja,, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt leszbikus álmait sem felejti ki a felsorolásból. Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel. Az élet azonban mást tartogat számára…"

Ezt a könyvet is még régebben szúrtam ki, mégse vitt rá a lélek, hogy elolvassam, egészen tegnapig.

Nagyon élvezhető könyv, a poénok valami fantasztikusak (szerintem az egész ház az én nevetésemtől zengett), a két főszereplőt imádtam - főleg Jacket -, a negatív szereplőket viszont utáltam és megvetettem. Emma egy hétköznapi lány aki karriert szeretne és egy barátot. Az utóbbi megvan, míg az előbbire sajnos még várnunk kellett egy keveset, de meg lett az is. Tetszett ahogy Kinsella felvezeti a személyiség fejlődését, szépen haladhattunk vele mi magunk is, a kapcsolatukat nagyon hihetővé tette, végre valaki aki nem első látásra szerelmet csinál, hanem szépen felvezeti az egészet. Vannak problémáik, kisebb nagyobb szünetek a beszélgetéseikben és a randik sem sikerülnek mindig jól, de hát ilyenek a mi mindennapjaink is. Emma családját egyáltalán nem kedveltem meg, sőt rájuk utaltam a megvetem résznél is. A nagypapája az egyetlen akire még azt tudom mondani, hogy szereti őt, de ez sem igaz minden helyzetre. Jól felvázolja a két nővér közötti rivalizálást - ebből talán tanulhatunk -, mindenesetre Kerryt és Nevet biztos, hogy nem tudnám elviselni a közelemben. Kerry az okos. Kerry a kedves, segítő nővér. Kerry a férjes asszony. Kerrynek van egy cége...  Ettől már én rosszul lettem, nemhogy szegény főhősnőnk, és bizony erről csak a drágalátos szülők tehetnek. Egészen addig amíg ki nem derült, hogy Emma és Jack Harper járnak a kutya se nézett felé, aztán hopp, csak úgy beugranak meglátogatni őt és jéé, még ajándékot is hoztak! Nos, ez egy igazán megvetendő példa a szülőkről.

Az is igaz, hogy Emma egy olyan világot állított fel maga kerül amiben szinte minden hazugság. Voltak pillanatok amikor nem értettem, hogy miért hazudik. Aztán a vége felé, tetszett, hogy kiállt magáért, hogy igazat mondott, hogy igenis felvállalta a véleményét mindenki előtt.

Mellékszereplőkből még jobban meg szerettem volna ismerni Stevet, Katie-t kedveltem, csak szegény nem épp az ideális pasikat választotta magának (úgy tudtam, hogy valami baki lesz a nagy szerelmével), Lissyt nem igazán tudtam behatárolni, a munkahelyi "barátokról" pedig azt hiszem, hogy mindannyian egyetértünk.

Egy kritikát tudnék csak felhozni, hogy nem sikerült teljes mértékben megállapítani a korukat. Emmát olyan huszonöt-huszonhatnak, míg Jacket harminchét-negyven(?) körülinek saccolnám.

Egy esős déltáni napra nagyon tudom ajánlani, végül pedig 4,7 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                        Giselfull