Nalini Singh: 

Vonzódás

"Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselőre, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és falkája iránti szeretet vezérli. A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők között. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait."

Fáj kimondani, de megint csak csalódtam. Attól a nagy beharangozástól és a sok dicsérettől többet vártam.

Mikor belekezdtem nagy volt a lelkesedésem, de aztán, ahogy Sascha és Lucas jobban megismerkedtek (még az elején) olyan klisés érzésem volt. Próbáltam túltenni magam rajta, mondván, úgyis jobb lesz. Ez egy darabig sikerült is, aztán néha hol előjött, hol pedig eltűnt. A karaktereket nem igazán kedveltem meg, még a főszereplőket sem. Akik úgy egy fokkal közelebb állnak hozzám, azok Clay, Dorian és Hawke.

A világ felépítése viszont nagyon tetszett. Részemről leginkább ez vitte előre a könyvet illetve a kíváncsiságom. A jövőbeli játszódással csak egy bajom volt, hogy többre lettem volna kíváncsi. Érdekeltek a kis kütyük, mi minden változott meg és maga a fejlődés kimenetele. Kicsit jobban részletezhette volna ezt az írónő. A mentálos része a dolognak szintén nagyon érdekelt és ebből bőven ki is jutott. Az elmebeli történések, hogy felmehettünk a mentálhálóra (utána az alakváltó elmékkel is megismerkedhettünk), a mentális bomba, az elcsendesedés időszaka, a képességeik stb.

A vége viszont megint nem tetszett. A mentális harc felvázolása gyenge lett (ebbe mondjuk az is beletartozik, hogy alapból jobban szeretem a küzdős, kitartós, vérengzős jeleneteket), illetve mikor Sascha haldoklott. Már majdnem sírtam a röhögéstől. Pedig elolvastam azt a részt többször is, és minden egyes alkalommal legszívesebben a fejem vertem volna a falba. Borzalmas, felszínes és nyálas. Mikor elhagytam azt a pár oldalt kicsit visszabillent az egyensúly, de attól az még ott van.

Nem volt egy rossz könyv (még ha a leírásomból ez is derül ki), de a többséggel ellentétben engem az Angyalivadász sorozat sokkal jobban megfogott.

Plusz pont viszont a borítóért, mert az nagyon tetszett, azzal a leopárd mintával a férfi mellkasán.

Nagy gondolkozások árán 4 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                              Giselfull