Sarah Mason:

 James hálójában

"A merész Holly Colhannonnak megvan az a lenyűgöző képessége, hogy jót tud nevetni a megalázó helyzeteken. Legújabb megbízása azonban próbára teszi eszét és lelkierejét. A Bristol Gazette új bűnügyi tudósítójaként egy komor, ellenszenves, de tagadhatatlanul dögös nyomozót, James Sabine-t kell követnie mindennap a rendőri munka sűrűjébe. Kalandjaikról naplót ír az újságjának, az olvasók hamar rákapnak a sorozatra. A szexi bűnüldözővel átélt puskaporos helyzetekből és szaftos részletekből bizony sosem elég. Ki gondolta volna, hogy a törvény és a rendőri munka ilyen romantikus is lehet? Holly rögbijátékos barátja és James szupermodell menyasszonya vajon képesek megtartani párjukat e szövevényes vígjátékban? A végén természetesen győz a mindent elsöprő szerelem..."

Az elején nagyon-nagyon hajazott Sophie Kinsella által írt Tudsz titkot tartani? című könyvre. Erre pluszba még az is rátesz, hogy ez elején kiemelik:

"... James hálójában tökéletes nyári olvasmány Sophie Kinsella és Helen Fielding rajongóinak."

Igen, tényleg a szívemhez nőtt, de attól még a hasonlóságok ott maradnak. A közepe felé mikor már belementünk a nyomozós szálba akkor elfeledtette velem ezeket, de találtam még pár helyzetet ami nagyon sanszos volt. Szerencsére Jack és James nem hasonlítanak (nem úgy mint Emma és Holly, Connor és Ben illetve Lizzy és Lizzie), a szülői háttér is különbözik -itt elégedett voltam velük, végre egy valamennyire szerethető család-, illetve a munkájuk is két különböző úton halad. Hollyt kedveltem, Lizzie-t már kevésbé. Valahogy nem akart átjönni nekem az a nagy barátság köztük. Néhol olyan érzésem volt mintha mind a ketten elbeszéltek volna egymás mellett és úgy tettek volna mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Mason nem egy csavart rakott bele és ezeket mind ki is találtam, vagy csak azt hittem, hogy kitaláltam, miközben még megspékelte őket valamivel. Az elején kicsit erőltetettnek éreztem a humorát, de aztán ez is beindult és a végére olyan homlokon csapásokat végeztem magamon, hogy elcsodálkoztam miért nem maradt nyoma. Aztán volt itt még közben jó néhány harsány nevetés, egy-két Mi? Miért? felkiáltás és az érzelmek egész kavalkádja. James megnyílását Holly felé jól vázolta az írónő és ez fordítva is igaz. Teresa egy rendkívül idegesítő karakter (főleg a Connoros résznél), és itt megint csak az érzelmeket emelném ki. Mikor bekopogott hozzá Holly már érezni lehetett, hogy valami nem stimmel, aztán ezt csak fokozta egészen addig míg rá nem jöttem, hogy ki van ott (az aranykeresztes utalás valami fantasztikus volt).

Kicsit többet szerettem volna benne látni a romantikát, mikor már a felét is elhaladtam féltem, hogy el fogja kapkodni az írónő a dolgokat, de kellemeset csalódtam. Itt már nem találkozhattunk akkora fordulatokkal, de attól még ott volt az a kis melegség a szívem körül. A végén hallottam volna még felőlük, vagy akár Fleur dührohamáról (így képzelem el a továbbiakban), na meg persze a kollágákról is, főleg Callumról. Nem bántam volna ha esetleg köztük is kialakul valami Hollyval, sőt egy darabon még számítottam is rá, de erről végülis le kellett mondanom.

A sok hasonlat a két könyv között azért levon az értékéből, de így is egy nagyon szórkoztató, ámbár rövid történetet foghat az ember a kezébe.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                               Giselfull