Bram Stoker:
Drakula gróf válogatott rémtettei
"Baljával úgy fogta át Mrs. Harkert, hogy a két karját oldalához szorította, jobb kezével pedig a fejét feszítette hátra. Annyit láttunk még, hogy Mrs.Harker hálóingének eleje csupa vér. Akkor megfordult a gróf, és ránk meresztette parázsló szemét. Egy pillanatig láttuk csak rángó arcát, feszülő orrcimpáit, két véres szemfogát, mert áldozatát úgy lökte félre, akár a mosogatórongyot, és jött nekünk."
Ki is volt Drakula gróf? Népét sanyargató vajda? A fantázia torzszülöttje? Ősi legenda, amely a mai napig ezer meg ezer feldolgozást ért meg? "
Az elején hozzá kellett szoknom a nyelvezetéhez, ezért egy kicsit lassabban haladtam, de mikor megszoktam nagyon élveztem. Mr. Harker szimpatikus volt, és szinte vágytam rá, hogy még jobban belemenjünk Drakula múltjába, hogy honnan jött, ki kinek a leszármazottja, a lakhelye felfedezése stb... Mikor legelőször volt nézőpont váltás akkor nagyon idegesített. Már beilleszkedtem Jonathan világába, eléldegéltünk, erre betolakodnak oda. Az elején untatott is, de aztán mikor kezdődtek a furcsaságok - Lucy viselkedése, Demeter és a hajó naplója -, beindult a történet. Minden kis mozzanatnak jelentősége volt, a szálak keresztezték egymást és egy rakás érdekességet vitt bele Stoker. Annyiszor segítettem volna nekik, de persze nem kellet. Szép sorjában rájöttek mindenre, bár néha nehezemre esett lépést tartani velük, főleg a sok nézőpont váltásnál, ilyenkor mindig újra kellett néznem, hogy kinél is tartok. Van Helsing professzort nagyon megkedveltem (kedvenc), de ugyanúgy igaz ez Morrisra és Jonathanra is. Bár Mr. Harker inkább csak az elején, mikor visszatért, már megváltozott, és nem állt újra össze a csapatunk. Lucy nem került annyira közel hozzám, de Mina tényleg megérdemelte a bókokat. Mikor közeledtem a végéhez, akkor kicsit féltem, hogy el fogja kapkodni a dolgokat, aztán így is lett, de még mindig élvezhető volt, főleg az utolsó mondat fordultával.
4,5 pontot adnék rá az 5-ből.
Giselfull
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése