Beate Teresa Hanika: 

Soha senkinek – Amiről nem készül családi fotó

"Malvina látszólag olyan, mint a többi kamasz lány: pimasz, dühös, akaratos. A családja szerint ez csak átmeneti állapot, biztosan kinövi majd. Még a legjobb barátnője sem sejti, hogy Malvinát súlyos titok nyomasztja. Egy gyermekkori titok, amelyet el akar temetni magában. De hiába. Malvina a péntek délutánt a nagyapjánál tölti, aki váratlanul megcsókolja őt. És a csók felidézi benne a múltat: egy zsarnok férfi, egy gyenge asszony és egy áldozatul esett kislány történetét. Malvina nem akar többé nagyapához menni. A családjára nem számíthat, egyedül kell szembenéznie azzal, ami történt vele. Beszélnie kell a múltról, bármilyen nehéz is, ez az egyetlen esély arra, hogy felemelő véget érjen ez a felkavaró történet. Szerencsére Malvinának akadnak védőangyalai, és a szerelem is rátalál."

Szeretem az ilyen sötét témájú könyveket, szeretem velük átélni az eseményeket, szeretek elborzadni rajtuk.

Az utóbbi elég erősen megvolt. A nagyapától a hányinger kerülgetett, a nagymamájától, az apjától, az anyjától és Paultól szintén. Hogy lehet csak úgy átnézni a saját gyerekeden miközben ő azt mondja, hogy megcsókolta a nagyapja?! Igen, lehet félreérthetően fogalmazni, de akkor visszakérdezünk. Nem elintézzük egy "áhh, kamoszok" felszólalással vagy épp szimplán átnézünk rajta. Undorító.

Anne csak azon a szinten iritált mint, ahogyan általában egy húg viszonyul a nővéréhez. Aztán a későbbiekben ez is megváltozott, tud ő kedves lenni ha akar, sőt külön jó érzés volt, hogy a végén bekerült azok közé akikben megbízik Malvina. Lizzy-t, Lizzy anyukáját (na ilyen kérem egy igazi szülő), Bitschek nénit és Zakót kedveltem. Ezek az emberek azok akikben én is megtudtam bízni. Külön öröm volt látni azt, hogy van aki törődik Malvinával, hogy igenis van olyan felnőtt aki hisz neki és nem azt mondja, hogy ő a hibás. Ez volt a legszomorúbb benne, az egészről nem tehet semmit, csak az a ferdehajlamú, perverz nagyapja és a nagyanyja, mert, hogy ő mit is tett? Kiszolgáltatta az unokáját, majd megeskette, hogy nem szól egy szót se senkinek. Gyomorforgató.

Mikor Zakóval volt, tényleg azt az érzést keltette, hogy minden rendben körülötte. Persze, nem lehetett teljes mértékben megfeledkezni róla, ott lapult valahol lent, mélyen, de legalább volt aki ezt megadta neki. Egy kis szabadságot, egy kis felüdülést, egy kis szerelmet.

Nem egy pörgős könyv, az érzelmek vannak előtérben, de azok fantasztikusan vannak érzékeltetve.

Megj.: A végén Malvinával együtt szurkoltam azért, hogy soha többé ne keljen látnia őt. Ez végülis teljesült, bár én komolyabb lépéseket végeztem volna a cél érdekében..

Még egy dolog. Annyira, de annyira hasonlít ez a könyv valamire. Nem akar eszembe jutni, csak, ahogy visszaemlékezek a részletekre mindig beugrik valami, mintha már láttam, olvastam volna ehhez hasonlót. Érdekes.

5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                       Giselfull