Jeaniene Frost: 

Félúton a sírhoz

                                          

"Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia."

Nos, ezt ismét csak a barátnőm ajánlásának, Ippinek köszönhetem.

Azt hiszem,hogy már a legelején megfogott,de mikor bekerült Bones is a képbe, azzal a barlangos jelenettel, muszáj volt tovább olvasnom. Imádtam a Cat és Bones között kialakult szerelemi szálat, és ehhez hozzátartozik az is,hogy így a 4. könyv befejeztével nagyon jól látható volt az egyre erősebben kialakult ragaszkodás is egymás iránt. Kedvenc jelenetemnek megtartanám az első "elmélyült" beszélgetést a barlangban,de még a discos jelenet illetve a vámpírunk megható beszédei is ott vannak.

A Henessys szál érdekes volt. Nem ragadott meg különösebben, de problémám se volt vele. Egy kritikát tudnék csak felhozni, hogy nekem  Cat valahogy túl könnyedén gyilkolta meg a kormányzót. Secc-perc alatt bejutott és kész ,már meg is halt.

A vége nagyon jóra sikeredett és bevallom el is ejtettem pár könnycseppet a párosunkért. Azt hiszem ez a vég kellett ahhoz,hogy ennyien elolvassák és várják a folytatást. Én magam is alig bírtam kivárni a következő részt, de szerencsémre nem kellett rá sokat várnom, és ma már az 5. könyvre áhítozom.

Kedvencemnek tudhatom Catet és Bonest.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                   Giselfull