Stephenie Meyer:
Alkonyat
"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ideköltözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik..."
Először is nekem ez a könyv illetve film indította be az olvasási fanatizmusomat. (Azért a film, mert előbb láttam, mint olvastam volna az írónő művét.) Felkeltette az érdeklődésemet, ezért úgy döntöttem, hogy ideje valamit kezdenem a felszabadult energiáimmal. Ez volt másfél éve, azóta pedig már a könyv 4. részét is a kezünkben tarthatjuk, ami elárul néhány dolgot a sorozat sikeréről.
Szeretem Meyer írását, nem magyaráz túl, szépen kifejezi amit akar és a tőmondatokat is hanyagolja. A szereplők közül a kedvencem Emmett volt -valószínűleg a humora miatt- , aki ha itt nem is, de a későbbiekben több szerepet kapott. Szerettem Bella szemén keresztül nézni a dolgokat, bár azért néha belekukkantottam volna Edward szemszögébe is. A rossz fiúk és lány(ok) szerepében azt tudom kiemelni, hogy végig kísérik a köteteket és mindegyikben egyel kevesebb lesz az ellenségek száma, ám annál veszélyesebbek. A két főszereplő kapcsolata néhol elég lehangolóra sikeredett, amit szerintem leginkább Edward személyiségének köszönhetünk, de ez így volt jó. Nem kellett ide, hogy minden második mondatban benne legyen a "szeretlek" szó. Szinte természetesnek vettem, hogy Bella és Edward együtt van.
A vége sok kérdést tárt elénk, már csak a függővégek miatt is érdemes tovább olvasni.
5 pontot adnék rá az 5-ből.
Giselfull
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése