Michael Wallner:

Titkos vérvonal

"A tizenhat éves skót lány, Samantha Halbrook nemrég költözött Londonba. Megismerkedik Taddeusz Korányival, egy dúsgazdag család legidősebb fiával - és fülig szerelmes lesz bele. Nem sejti, hogy Taddeusz évszázadokkal ezelőtti vámpírnemzetségből származik. Hiába próbálja Taddeusz öccse, Richard megóvni Samanthát Taddeusz veszélyes befolyásától: mikor a lány kideríti a Korányik sötét titkát, már túl késő. De Samantha nem hajlandó alávetni magát befolyásos vámpírcsalád hatalmának. Úgy dönt, felveszi velük a harcot..."

Be kell vallanom, hogy nem olvastam végig (ami nálam nagy szó ugyanis utálom félbehagyni a könyveket).Úgy a közepéig bírtam, utána viszont már nem ment. Leginkább a karakterek és a nagy bakik  miatt.

Már a legeleje sem nyerte el tetszésemet, de úgy döntöttem, hogy adok neki esélyt a kibontakozásra. Aztán mikor belépett Taddeusz is a képbe kicsit megörültem, hogy na, akkor innen már biztos izgalmas lesz. Hát, tévedtem. Ami a karaktereket illeti senkit sem sikerült megkedveltem. Sam már az első találkozás után azon filózott, hogy szerelemes -e Teddie-be. Nekem ez egyáltalán nem tűnt valósnak hisz könyörgöm max öt mondatot beszéltek, a nevét se tudta és az érzelmek is gyatrán voltak érzékeltetve. Aztán a második vagy harmadik randinál  már fülig szerelmes volt belé, aminek megint csak nem értettem az okát. Később jött, hogy a főszereplőnk elkezdett gyanakodni Teddie-re (erről a névről mindig a macik jutnak eszembe, úgyhogy nem is bírtam elfojtani egy mosolyt mikor megláttam) ezért megbeszéltek egy nappali találkát is amire természetesen egy krém segítségével meg is érkezett Taddeusz. Erre még azt mondtam,hogy oké, elfogadom hisz egyéb kotyvalékok is szerepeltek a könyvben, viszont a randi vége után 5 perccel Richard is kimerészkedett a napra, csakhogy rajta már nem volt a krémből. Szóval segítségül hívta a sapkát, a sálat és a napszemüveget akik együttes erővel legyőzték a megsemmisítő nap erejét. Röhej. Majd újra felébreszti Samanthában a kételyeket amik most ellaposodtak. Ami még a fiatalabb testvérhez tartozik az vegetáriánus életmódja. Ezzel nincs semmi bajom, csak a megoldással ahogyan étkezik. Infúzión keresztül kapja a hasába a vért, hogy még csak ne is érezze az ízét. Ilyet se láttam még soha, kicsit(!) nevetségesnek is érzetem, de hát valahogy meg kellett oldania az írónőnek.

A terhességnél ismét előtérbe kerülnek a krémek, kotyvalékok (nem lehet, hogy Wallner írói pályafutása előtt patikus volt?), amire már csak a vállamat tudtam rángatni, beletörődve az elkerülhetetlenbe.

Megj.: Nem tartom valószínűnek, hogy tovább olvasnám.

Silány 2 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                        Giselfull