Levy L. Smith: 

A Leszármazott – Dark Love 1.

 

"Tudod milyen, amikor kiderül, hogy nem az vagy, akinek képzeled magad? Ismered azt az érzést, amikor az életed fenekestől felfordul? Szerettél már bele olyan rossz fiúba, aki tényleg rettenetesen veszélyes?

Sandra Palmer az átlagosnál is unalmasabb életet élő fiatal lány. Kalandra vágyik. A Lakewood College meghívásának köszönhetően felcsillan a remény, hogy végre kiszakadhat a monoton hétköznapokból. Nem is sejti, hogy az intézményben sötét erők leselkednek rá. Azonban amikor az egyik iskolatársát megöli egy vámpír, a dolgok a feje tetejére állnak. Sandrának ki kell derítenie, hogy mi történik körülötte, és muszáj megtudnia az igazságot vérszívónak tartott szerelméről, Donnie-ról!"

A legelső amit meg kell, hogy jegyezzek az a prológus. Leírja a legvégét, oké tudom, hogy ez így szokott menni, de kérem a legeslegvégét írja le. Nem ám úgy, hogy elárul egy kis részletet belőle, nem, itt ezzel ér véget a kötet, aminek semmi értelme sincs.

Mikor bejeztem a könyvet, azon kezdtem el gondolkodni, hogy biztos rosszul töltöttem le. Aztán megnéztem a második könyv elejét, hátha ott folytatódik minden(már volt ilyen),de tévedtem. A végére beletörődtem, hogy finish van.

Akkor a szereplőkről. Sandrat egyszerűen csak egy rosszul megírt karakternek mondanám. Azt hiszem, hogy a legtöbb dologból, amit el lehet rontani, kapott. Doonie-t se nevezném egy összetett személyiségnek, nekem csak Luke volt egy valamire értékelhető karakter.

A legjobban azok a felszínes megoldások nem tetszettek benne. A lány bent van egy napja az iskolában, de már bekerült a "menők" közé, és jó néhány résznél azt gondoltam, hogy igazán újra értékelhetné ön magát, mielőtt másokat kritizál. A szerelem első látásra megint csak nem nyerte el tetszésemet, de még ez sincs lerendezve hisz azért ott van valahol Luke is. Az alapötlet elég szokványos volt, rengeteg ilyet lehet ma már találni, de nem is ez húzza le a könyvet, hanem az írónő rossz megoldásai.

Megjegyzés : magyarul már megjelent a sorozatnak a következő két kötete is, amit nagy valószínűséggel el fogok olvasni, de már nem fűzök hozzá nagy reményeket.

A borítóra viszont csillagos ötöst adnék, az tetszett a legjobban az egész könyvben.

Egy szerény 2 pontot tudnék rá adni az 5-ből.

                                                                                                          Giselfull