Rachel Caine:

 Az üvegház -

A morganville-i vámpírok 1.

"Claire Denvers nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a poros kisváros, Morganville egyetemén, de reményei hamarosan rémálommá változnak, amikor összetűzésbe kerül a helyi lányokkal, akik gyorsan megtanítják neki, hogy hol is a helye az iskolai rangsorban. Valahol a sor legvégén. Miután súlyosan megfenyegetik, Claire kénytelen menekülni a kollégiumból, és szűkös anyagi lehetőségeihez képest elfogadható albérlet után nézni a városban. Így kerül az Üvegházba, és így szerez új barátokat és lakótársakat a különc Eve, a lázadó Shane és a titokzatos Michael személyében, aki valamilyen furcsa oknál fogva sosem mutatkozik nappal a többiek előtt. Nemcsak az Üvegház, hanem egész Morganville hemzseg a titkoktól. Azt mondják, a kisvárost valójában a vámpírok irányítják, és nem ajánlatos ujjat húzni velük. Claire érkezésével felborítja a fennálló rendet, és ahogy egymás után bukkannak elő az ősi titkok, úgy kerülnek Claire és barátai egyre nagyobb veszélybe. A házuk előtt pedig már kezdenek felsorakozni a vérszomjas élőhalottak."

Caine egy olyan várost akart megalkotni, ami tele van fordulatokkal, rejtélyekkel. Hát, ez nem jött össze. Túl erőltetett lett ez a vámpírosdi, hogy mindent ők irányítanak, és az emberek félelemben élnek. Na,de kérem ha tényleg így van akkor mért nem költöznek el? Ezt is megindokolja az írónő még pedig azzal, hogy "nem akarnak új életet kezdeni". Nem tudom mások, hogy vannak vele, de ez nekem kevés. Ha veszélyben forog az életem, és már az utcára sem tehetem ki a lábam akkor nyilván nem fogom megvárni míg engem  is elkapnak.

Claire is egy nagy személyiség változáson megy keresztül, ami nekem túl gyors volt. De, hogy pozitívumot is mondjak felhozom azt, mikor a 3. vagy 4. fejezetben kiderül Mike titka, akkor egészen megkedveltem a srácot. Onnantól ő volt a kedvenc szereplőm. Érdekességet még az hozott benne, hogy az olvasó rögtön egy Claire-Michael románcra számított (köztük én is), de végül ezt a szálat megcsavarta és egészen más lett.  A Schane-Claire kapcsolatot annyira nem tudtam értékelni, mert mikor is alakult ki ez köztük? Rendben van,hogy a srác jól néz ki, de nem voltak ott komolyabb érzelmek.

A másik pedig a befejezése, sokkal egyszerűbb lett volna oda adni a könyvet és tovább élni boldogan, de ők ugye jót tesznek. Mégis mit? - kérdezem én. Ezt nem értettem benne, pedig igazából csak maguknak ártottak ezzel.

A könyv egy nagy hézagot hagy maga után a folytatásnak, de nem jó ütemben. A cselekmény ott függ a levegőben, végre egy izgalmasabb pillanat (Shane apján egy nagyot nevettem) erre az írónő abbahagyja. Mikor először láttam azt hittem, hogy rosszul töltöttem le a könyvet, de be kellett látnom,hogy nem én voltam a tettes.

Összességében nem volt egy túl jó könyv,de egyszeri alkalomnak megteszi.

3 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                  Giselfull