Jeff Lindsay:

 Dexter dühödt démonai

"Nappal sármos rendőrségi szakértő. Éjszaka brutális sorozatgyilkos. Hát lehet egy ilyen embert nem szeretni? Íme Dexter Morgan, a báránybőrbe bújt farkas. Jóképű, jó humorú, udvarias és végtelenül kellemes ember, aki a Miami rendőrség szakértőjeként dolgozik. De a gyerekkorában őt ért traumák hatására folyamatos küzdelmet vív dühödt démonaival. Nincs mit szépíteni a dolgon: Dexter Morgan egy sorozatgyilkos. Bár pszichopatának elég szimpatikus, hiszen kizárólag rossz embereket öl meg. Aztán amikor kegyetlen gyilkosságsorozat áldozatai bukkannak fel egymás után a városban, és a tettes módszereiben Dexter mintha a sajátját vélné felismerni, cselekednie kell. Kénytelen lesz végére járni az ügynek. Ja, és természetesen le kell csillapítania egyre veszettebbül dühöngő démonait is, ami szintén nem egyszerű feladat."

Ez a könyv teljesen abba a kategóriába tartozik amiket imádok, és még jó néhány hétig rágódok rajtuk. 

A csonkítós részekkel nem volt semmi bajom, elolvastam, feldolgoztam és mentem tovább, de azt hiszem, hogy ezt leginkább Dexter jellemének köszönhetem és annak, ahogy ő felfogta az egészet, pszichopatásan(illetve egyébként is könnyen viselem a véres jeleneteket). A humora tetszett benne a legjobban, és ezt ki is emelném, mert nagyon sok író/írónő ezzel rontja el a könyvét, itt pedig szinte végig nevettem az egészen. Gondolom nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, hogy ő volt a kedvenc szereplőm, viszont a nővérét, Debet, nem igazán sikerült a szívembe zárnom. Remélem, hogy a következő kötetekben jobban megtudom ismerni, és nem csak őt, hanem a többieket is. Rossz fiú azért itt is akad, ha nem számítjuk magát a főszereplőnket, és már kivehető egy olyan szál -Doakes őrmester és Dexter felfelé ívelő kapcsolata- amit több köteten keresztül kísérhetünk.

A végén Lindsay egy kis csavart akart rakni a történetbe, bár én már előtte rájöttem, azért élvezhető volt, főleg az a rész mikor komolyabban belementünk a pszichopatás részletekbe -hogy mit gondolt akkor, miért kell megtennie, milyen érzéseket vált ki belőlle stb... Az epilógusnál, viszont tényleg elhitette velem, hogy az a bizonyos személy meghalt. Csak kapkodtam a fejem, hogy ez nem lehet, ugye nem?!

Utána pedig megkönnyebbülhettem és mosolyogva csukhattam össze a könyvet.

Megjegyzés: Készült belőle egy tv sorozat is, amit a viasat3 -mon vetíttek még 2006-2007-ben. Láttam részeket (youtube-on megtalálhatók) és azt kell mondjam,hogy a könyv sokkal jobban megfogott.

 

5 pontot adnék rá az 5-ből.                                                                             

                                                                                                           Giselfull