Shan Sa:

 A gójátékos

"A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…"

A borítón akadt meg először a szemem és csak utána néztem meg, hogy vajon miről szól, végül pedig már a kezeimbe is foghattam. Miután befejeztem egész végig ez járt a fejemben, és valahogy nem úgy mint, ahogy a többi könyvel lenni szokott. Rendkívül drámai hatást nyújt főleg a vége felé. De kezdjük az elejéről.

Két főszereplőnk van, és nézőpont váltásokkal ismerhetjük meg őket közelebbről. Nekem szimpatikusabb volt a férfi szemszögéből nézve a dolgokat, de ez már lehet annak a következménye, hogy kicsit több kommunikációt vártam volna közöttük. A lány a végéig nem is mutat különösebb érdeklődést, de megjegyzem, hogy az egy teljesen más kultúra volt, így ez hozzá tartozott. Kína, Japán illetve Mandzsúria történelméről is tudhatunk meg dolgokat, illetve ami tetszett benne, hogy felfedte előttünk azokat a "titkokat" amik például a katonák öngyilkossági esetéről beszélnek, vagy épp a nők sorsásról. Ami engem illet nem igazán támogattam a Min, Csing és a kínai lány kapcsolatát. Ez a háromszög igen érdekes fordulatot vett, és ez, illetve a következményei, játszottak leginkább közre a végén. No, akkor jöjjön a legeslegvége. Ott szó szerint tátva maradt a szám. Erre a fordulatra nem is számítottam, és be kell valljam, hogy megkönnyeztem őket. Szinte még el sem kezdődött, de már vége is szakadt, mindennek. Ami viszont tetszett benne, hogy a lány nevét, Éji Dal, csak itt tudhatjuk meg, és ez  fel sem tűnt legalább a közepéig.(Egyébként ha jól emlékszem akkor a férfi nevét nem is tudjuk meg.) Ott kezdtem el gondolkozni rajta, hogy hogy is hívják? Nos, nekem ezzel csak még jobban elnyerte a szimpátiámat, mind a könyv iránt, mind pedig az írónő iránt is. Itt végig a férfi szemszögén át követhetjük a történéseket, és a végén az ígéretei, a "beszéde" nagyon szép volt. Ennél a résznél jött át, hogy igen, szeretik egymást.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                  Giselfull

Stephenie Meyer:

 Hajnalhasadás

"Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted? Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: - szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blakchez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulópontig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete is múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele, amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek. Lehetséges, hogy most, amikor Bella élete szövetének különböző szálai - amelyeket először az Alkonyatban követhettünk, majd az Újholdban és a Napfogyatkozásban kísérhettük figyelemmel szétbomlásukat és elszakadásukat -, úgy tűnik, készek újra egyesülni, éppen most fognak megsemmisülni... végleg?"

Erről a kötetről csak jót tudok mondani. Fantasztikus volt, két nap alatt ki is végeztem.

Az elején Jacob szemszögéből követhetjük az eseményeket, aminek következtében, szerintem, sokkal többen kedvelték meg a vérfarkast. Aztán a csattanó résznél ismét váltunk, és már Bellával élhetjük át a történéseket. Meyer nagyon jól ütemezte be a váltást, így nem lőtte le nekünk az összes poént, hanem kitalálhattuk, hogy vajon mik lesznek a következményei Jacob ellenszenvének. Ami még fontos lehet a vérfarkas pártiaknak, hogy sokkal közelebbről ismerhettük meg a kultúrájukat, például : a táplálkozásukat, a köztük kialakult összhangot és az alfának kijáró tiszteletet illetve kötelességet.

Bellát végigkísérhettük az átváltozáson, az első vérszomján és nagyjából minden olyan dolgon amit az írónő csak el tudott képzelni. A kislányával, Nessie-vel való megismerkedés kissé nehezen zajlott, az ember mivolta miatt, de így volt élethű és így sajátíthattuk el mi is az érzelmeket. Szóval a főszereplőnőnk ismerkedik az örökkévalósággal, Jacob Nessie-vel és mindenki boldogan él egy darabig. Ugyanis bekövetkezik az ami már a második kötet óta végig kísérte az életüket. Meyer nagyon jól megoldotta a végét, tele volt érzelmekkel, izgalmakkal, rejtélyekkel. Természetesen boldog vége lett a kötetnek, de voltak ott olyan részek mikor kételkedtem az írónőben. Kíváncsi voltam vajon meghal-e még valaki, valaki fontosabb személy? Nem, szerencsére nem.

Ismét láthattuk, hogy a vámpírok és a farkasok tudnak együtt működni a cél érdekében, jelenesetben az életükért. Bella képessége elérte a maximumot(tetszik nekem ez az adottság), Nessie-é pedig ismét csak nagyon jól íródott meg, főleg ha a szülei képességét nézzük, mindkét szereplőből van valami a lányban. Rosalie is megkapta amire vágyott, végeredményben pedig a Cullen család most már jóval a megszokott "létszám" felett van ami a vámpírok társas életét illeti.

5 pontot adnék rá az 5-ből. :)

                                                                                                                       Giselfull

Stephenie Meyer: 

Napfogyatkozás

"Miközben Seattle-t rejtélyes gyilkosságsorozat tartja rettegésben, és egy gonosz vámpír még mindig nem adta föl, hogy bosszút álljon rajta, Bellát továbbra is minden oldalról veszély környékezi. És mintha ez nem lenne elég, kénytelen választani Edward iránt érzett szerelme és Jacobbal való barátsága között – és közben tudja, ennek a döntésnek az lehet a következménye, hogy újra lángra lobban az ősi ellenségeskedés a vámpírok és a vérfarkasok között. Miközben vészesen közeledik az érettségi időpontja, Bellára még egy további döntés is vár: választania kell élet és halál között. De vajon melyik melyik?"

Nos, először is az Újhold elolvasása után már nagyon vártam, hogy ezt a kötetet is kezeimbe foghassam. Megint csak nem kellett csalódnom az írónőben, a történetben ugyanúgy megtalálhatók az izgalmak mint az érzelmek. Bella és Edward ismét együtt van, ám mint már azt megszokhattuk most se kaphatták meg a várva várt boldogságot. Viktória bosszút akar állni elvesztett szerelme, James miatt, még pedig úgy, hogy megöli a  főszereplőnőnket, amit persze a Cullen család nem hagyhat. De ez sem ilyen egyszerű, hisz valaki útközben elkezdte teremteni az új vámpírokat, akik neveltetés hiányában nem tudnak ellenállni a vérszomjuknak. A sok haláleset pedig felkelti a Volturi figyelmét, így alakítva ki azt a három történetszálat mely valamilyen úton módon összefügg.

A vérfarkasok sokkal nagyobb teret kaptak, és a két törzs is közelebbi kapcsolatba került. Az Edward-Bella-Jacob érzelmi hullámvasút folytatódik, azzal a változtatással, hogy Bella döntése egyben már az egész hátralévő életét befolyásolni fogja. Kicsit jobban megismerhetjük a szereplőket, ezzel leginkább Jasperre célzok, mert ő volt az egyik, mondhatni, hogy kulcsszereplő a csatában, illetve a háttértörténetébe is bepillantást nyerhetünk. A végén a romantikus rész természetesen nem maradhatott ki, így tudhatjuk nemsokára papíron is egy párnak a főszereplőinket.

Megjegyzés : ehhez a kötethez készült egy novella is, Bree Tanner rövid második élete címen, ami az egyik nemrégiben átváltoztatott újszülött életéről szól. Így ismerhetjük meg a vámpírok küzdelmeit a vérrel és a részben megváltozott életszemléletükkel. Természetesen Meyer ebbe is belecsempészett egy kis romantikát, ezzel is elérzékenyítve az olvasókat.

4,8 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                   Giselfull

2011. április 16.

Az idei könyvfesztivál április tizennegyedikén kezdődött és tizenhetedikén ért véget. Mi is ellátogattunk a Millenáris parkhoz és jó pár könyvel tértünk haza. Többek között a Cassandra Clare által írott Üvegvárossal, Carrie Ryantől a Kezek és fogak erdejével, Suzanne Collinstól Az éhezők viadala második kötetével, a Futótűzzel és Norman Mailertől A hóhér dala első két könyvével.

   

 

           

Stephenie Meyer:

 Újhold

"Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket... Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Ennél a résznél is előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet.

A kötet máris egy bonyodalommal kezdődik, ami csak még többet von maga után, így alakítva ki szinte az egész történetet. Miután Edward és Bella között megtörtént az a bizonyos beszélgetés az erdőben, a főszereplőnőnkkel élhettük át mindazt a szenvedést amit érzett. Ez az egész történet alatt nem fakult ki, tudni lehetett, hogy semmi sincs rendben vele, depresszióval küzd, sőt még maga mellé képzeli Edwardot is. Aztán jó pár hónap elteltével eljön a változás időszaka, ezt pedig csak Jacob Black tudja neki megadni. Nem kedveltem annyira az "új" fiút, pedig ő is mindent megtett Belláért, mégsem tudtam elképzelni, hogy "együtt maradnak". Valahogy ezt egyszerűen nem lehet Edward nélkül megoldani. 

Meyer még egy kis meglepetést tartogatott a számunkra még pedig a Quileute törzs őseivel kapcsolatban, melyek szép lassan behálózzák a lány életét. A végén megismerkedhettünk a Volturival is, akikről érdemes tudni, hogy ők hozzák a döntéseket, a szabályokat a vámpírok között. Miután a Cullen család megszegi a legfontosabbat,  szembe kell nézniük a következményekkel , és ez a történetszál a 4. könyv végére teljesen ki fog bontakozni. Bella különleges adottsága - miszerint Edward nem tud a gondolatiba férkőzni és még pár hasznos dolog- előtérbe kerül.

A vége mondhatni, hogy happy end-el zárul, bár nem mindenki részéről.

4,2 pontot adnék rá az 5-ből.

        

                                                                                                                 Giselfull

Stephenie Meyer:

 A burok

"A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…"

Egy újabb Meyer könyv, amit imádtam. Ez egy teljesen külön álló sorozat, semmi köze sincs a Twilgihthoz.

Vandát kísérhetjük végig az úton, amelyen megismerkedik közelebbről az emberi fajjal és az emberi érzelmekkel. A könyv első felében nem történik túl sok minden, én mégis élveztem, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy szeretem az írónő írását. A Vanda-Ian kettős volt a kedvencem, és ami picit zavaró lehet az a fülszöveg. Nem szerelmi háromszögről van szó, hanem négyről. Lényegében mindenki szeret mindenkit, csak épp nem úgy ahogy kellene. A legszembetűnőbb változáson Kyle ment át, de az a rész is tetszett mikor Ian újra átgondolta az előítéleteit és végül változtatott is rajta.

Érdemes tudni róla, hogy az érzelmek voltak az előtérben, amit Meyer nagyon szépen kivitelezett, de azért volt ott néhány cselekmény szál is amit szintén jól oldott meg az írónő. Maga a történet egy remek kigondolás, szerethető karakterekkel,párosokkal. Kedvenc jelenetet nem sorolnék fel, mert úgy tetszett az egész ahogy volt.

A borító is szépre sikeredett, kíváncsi leszek a következő kötetére is amelyet, Meyer már elkezdett írni. Az igazság szerint nekem ez el ment volna így egy részesnek is, de ha megjelenik majd magyarul akkor természetesen ott fog díszelegni a polcomon az első mellett.

5 pontot adnék rá az 5-ből.
         
                                                                                                  Giselfull

Meg Cabot: 

Misztikus szerelem

"Az Avalon gimi első látásra tipikus amerikai sulinak tűnik, tipikus diákokkal, mint például Lance, a focicsapat hátvédje, Jennifer, a pom-pom lány vagy Will, a csapatkapitány, a diákönkormányzat elnöke és egyáltalán, a legmenőbb srác a suliban. Csakhogy az Avalon gimiben senki sem teljesen az, aminek látszik... ahogy arra Ellie-nek, az új lánynak fokozatosan rá kell döbbennie. Vajon neki magának milyen szerepe lesz az egyre sűrűsödő drámai eseményekben? És vajon közbe tud-e lépni annak érdekében, hogy ne következzen be a tragédia?"

Nem nevezném egy szokványos könyvnek, de az tény, hogy nekem  már az elejétől kezdve megtetszett. A történet felépítés jó, a karakterek kidolgozottak, van benne egy kis rejtély és a reinkarnáció is feltűnik a  színen, mi több elég fontos szerepe lesz benne.

Elliesuliba való beilleszkedését élethűnek találtam, és a két főszereplő közti kapcsolat szintén jól volt megírva. A történetben azért ki lehetett találni, hogy ki kicsoda, ez főleg a Will, Lance, és Jennifer háromszögre értem. Nagyobb fejtörést Ellie kiléte okozott, amit nem tudtam kitalálni, de ehhez hozzájárult a nagyobb Arthur király ismertem hiánya is. A gonoszt végül legyőzte a jókat körüllengő "aura" és mindenki boldog élt tovább, most már a megszerzett tapasztalatok között. 

Összességében egy nagyon jól megírt könyv volt, ritkaság az ilyen történet felépítés. Kedvenc karakternek a főszereplőinket nevezném, a történetből pedig kiemelném az első találkozást, a medencés jeleneteket, és minden olyan részt ahol egyszerre szerepelt Ellie és Will.

4 pontot adnék rá az 5-ből.

Megjegyzés: a maga műfajában megérte volna a maximális pontot, de mikor a főhősnőnk rájön az igazságra(a tanára lakásában és jelenlétében) akkor azt a részt egy kicsit el kapkodottnak éreztem.

                                                                                                        Giselfull

Levy L. Smith: 

A Leszármazott – Dark Love 1.

 

"Tudod milyen, amikor kiderül, hogy nem az vagy, akinek képzeled magad? Ismered azt az érzést, amikor az életed fenekestől felfordul? Szerettél már bele olyan rossz fiúba, aki tényleg rettenetesen veszélyes?

Sandra Palmer az átlagosnál is unalmasabb életet élő fiatal lány. Kalandra vágyik. A Lakewood College meghívásának köszönhetően felcsillan a remény, hogy végre kiszakadhat a monoton hétköznapokból. Nem is sejti, hogy az intézményben sötét erők leselkednek rá. Azonban amikor az egyik iskolatársát megöli egy vámpír, a dolgok a feje tetejére állnak. Sandrának ki kell derítenie, hogy mi történik körülötte, és muszáj megtudnia az igazságot vérszívónak tartott szerelméről, Donnie-ról!"

A legelső amit meg kell, hogy jegyezzek az a prológus. Leírja a legvégét, oké tudom, hogy ez így szokott menni, de kérem a legeslegvégét írja le. Nem ám úgy, hogy elárul egy kis részletet belőle, nem, itt ezzel ér véget a kötet, aminek semmi értelme sincs.

Mikor bejeztem a könyvet, azon kezdtem el gondolkodni, hogy biztos rosszul töltöttem le. Aztán megnéztem a második könyv elejét, hátha ott folytatódik minden(már volt ilyen),de tévedtem. A végére beletörődtem, hogy finish van.

Akkor a szereplőkről. Sandrat egyszerűen csak egy rosszul megírt karakternek mondanám. Azt hiszem, hogy a legtöbb dologból, amit el lehet rontani, kapott. Doonie-t se nevezném egy összetett személyiségnek, nekem csak Luke volt egy valamire értékelhető karakter.

A legjobban azok a felszínes megoldások nem tetszettek benne. A lány bent van egy napja az iskolában, de már bekerült a "menők" közé, és jó néhány résznél azt gondoltam, hogy igazán újra értékelhetné ön magát, mielőtt másokat kritizál. A szerelem első látásra megint csak nem nyerte el tetszésemet, de még ez sincs lerendezve hisz azért ott van valahol Luke is. Az alapötlet elég szokványos volt, rengeteg ilyet lehet ma már találni, de nem is ez húzza le a könyvet, hanem az írónő rossz megoldásai.

Megjegyzés : magyarul már megjelent a sorozatnak a következő két kötete is, amit nagy valószínűséggel el fogok olvasni, de már nem fűzök hozzá nagy reményeket.

A borítóra viszont csillagos ötöst adnék, az tetszett a legjobban az egész könyvben.

Egy szerény 2 pontot tudnék rá adni az 5-ből.

                                                                                                          Giselfull

Walter Lord:

 A Titanic pusztulása

A film megnézése után most úgy döntöttem, hogy ideje részletesen is elolvasni A Titanic pusztulását. Nem fogom részletekben leírni, mert nem lehet. Akit érdekel az olvassa el, csak ajánlani tudom.

Lord pontosan beszámol mindenről amit csak feljegyeztek, legyenek azok tények vagy egyszerű szóbeszédek, nálam a táblázatok adatai is elérték a kívánt sokk hatást. Talán nem ennyire részletekbe menően, de tudtam,hogy mi történt azalatt a néhány óra alatt a hajó utasaival, mégis megdöbbentett, hogy körülbelül 1500 ember veszett oda.

Egy problémám akadt csak vele, a nevek. A háromnegyedét megtudtam jegyezni ,de akadt egy-kettő akiknél vissza kellett lapoznom, hogy kik is ők. Ezt nézzétek el nekem, mert annyi ember volt ebben érintett, ráadásul még a neveik sem voltak egyszerűek. Ami még érdekes lehet számunkra,hogy voltak magyar utasok is a hajón illetve, hogy a Carpathia hajóorvosa is, dr. Lengyel Árpád, magyar nemzetiségű volt,

Ezen a hajón használták először az új S.O.S. jeleket.

A Titanic 1912. április 15.-én süllyedt el véglegesen.

Giselfull

Eladó a kalapom

Úgy döntöttem, hogy megválok a kalapomtól.

Ha valakit érdekel a grizligolyo@citromail.hu címen lehet érdeklődni vagy akár itt a chaten.

Önbizalomtuning

Gondoltam megosztom pár gondolatom veletek.

Biztos neked is akadtak már olyan napjaid amikor azt gondoltad mi a fenéért is vagyok ezen a világon. Mindenhol azt olvasod, hogy senki sem tökéletes de, mégis látsz olyan csajokat(fiúkat) akik tökéletesebbek nálad vagy a barátnőidnek(haveroknak) már megint új pasijuk(csajuk) van neked meg hónapokig kellett várni egyre. Vagy nem érzed magad elég okosnak, tehetségesnek,  kreatívnak, szépnek. Talán túl kicsinek találod a baráti körödet vagy nem találod a közös hangot másokkal? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre nem is olyan nehéz megoldást találni mint gondolnád! Csajok! (Pasik!) Mindennek van jó és rossz oldala. Lehet, hogy nincs olyan csinos vádlid mint XY viszont te büszkélkedhetsz a környéken a legszebb nózival vagy neked van a legcsillogóbb hajad. Kicsinek tartod a baráti köröd ...-hoz képest? Gondolj bele, lehet, hogy csak azért barátkoznak vele egyesek, hogy feljebb kerüljenek a ranglistán míg neked csakis igaz és őszinte barátaid vannak.

Éljünk pozitívan és mindenben találjuk meg a jót! Because don't worry be happy !

 

                                                                                                             Ippi

Charlaine Harris: 

Inni és élni hagyni

"Az igaz barát nem iszik a barátjából."

"Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác - és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...

Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír.Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan - miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit."

Ezt a könyvet akkor szúrtam ki mikor a könyvesboltban nézelődtem. A hátuljára az volt ráírva, hogy nagyon hasonlít a Twilightra, ennek hatására pedig utána néztem a neten. Mint kiderült a későbbiekben, semmiben sem tudnám a Meyer által írt könyvhöz hasonlítani.

Harris megalkotott egy olyan világot ahol a vámpírok nem minden esetben elfogadottak, sőt ezt még ki is emelte (végre valami "élet"szerű), ahol ember vért isznak, ahol látványos, hogy ki áll a táplálkozási lánc csúcsán és ahol a vámpírok vámpírok. Sookie az elejétől kezdve a végéig egy szimpatikus karakter volt, szerettem rajta keresztül megismerni a dolgokat a kis "fogyatékosságával" együtt is. Bill annyira nem volt egy nagy durranás a számomra, de mivel a főhősnőnk jóakarója volt, ezért a végére megkedveltem.

Arra, hogy ki volt a sorozatgyilkos sajnos nem sikerült rájönnöm, csak a végén Sookie-val együtt, de ezt megköszönném az írónőnek, így legalább nem lőttem le minden poént és végig kísérhettem az izgalmakon a szereplőinket. A karakterek közül Samet tudnám kiemelni, őt tényleg kedveltem, illetve Stackhouse mami elvesztését is sajnáltam.

Megjegyzés : Készítettek belőle egy filmsorozatot is, amit hazánkban is adtak az HBOn illetve az AXNen. A film szerintem nem igazán hasonlít a könyvhöz, a karaktereket meghagyták, de a sztorin változtattak(ez főleg a 2. és a 3. évadot illeti). Én például Sookie-t sokkal szebbnek képzelem el, de Eriket(!) Billt és Jasont eltalálták. A Tarat játszó színésznőt valamiért nem kedvelem,  a tv-ben nem jön át az az érzés, hogy ő és a főszereplőnőnk legjobb barátnők, míg a könyvekben jobban van érzékeltetve a köztük lévő barátság.

Az írónő még jó néhány kötettel készült úgy, hogy már csak azokért is érdemes tovább olvasni.

Említettem  Harisson kívül még az Alkonyat írőnőjét, Stephenie Meyert. Mindkét írónő által írott sorozatban elfogadtam és szerettem a világ felépítését, hiába, hogy szinte teljesen ellentétek. Gondoltam ezt jó ha tisztázzuk.

     4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                 Giselfull

Michael Wallner:

Titkos vérvonal

"A tizenhat éves skót lány, Samantha Halbrook nemrég költözött Londonba. Megismerkedik Taddeusz Korányival, egy dúsgazdag család legidősebb fiával - és fülig szerelmes lesz bele. Nem sejti, hogy Taddeusz évszázadokkal ezelőtti vámpírnemzetségből származik. Hiába próbálja Taddeusz öccse, Richard megóvni Samanthát Taddeusz veszélyes befolyásától: mikor a lány kideríti a Korányik sötét titkát, már túl késő. De Samantha nem hajlandó alávetni magát befolyásos vámpírcsalád hatalmának. Úgy dönt, felveszi velük a harcot..."

Be kell vallanom, hogy nem olvastam végig (ami nálam nagy szó ugyanis utálom félbehagyni a könyveket).Úgy a közepéig bírtam, utána viszont már nem ment. Leginkább a karakterek és a nagy bakik  miatt.

Már a legeleje sem nyerte el tetszésemet, de úgy döntöttem, hogy adok neki esélyt a kibontakozásra. Aztán mikor belépett Taddeusz is a képbe kicsit megörültem, hogy na, akkor innen már biztos izgalmas lesz. Hát, tévedtem. Ami a karaktereket illeti senkit sem sikerült megkedveltem. Sam már az első találkozás után azon filózott, hogy szerelemes -e Teddie-be. Nekem ez egyáltalán nem tűnt valósnak hisz könyörgöm max öt mondatot beszéltek, a nevét se tudta és az érzelmek is gyatrán voltak érzékeltetve. Aztán a második vagy harmadik randinál  már fülig szerelmes volt belé, aminek megint csak nem értettem az okát. Később jött, hogy a főszereplőnk elkezdett gyanakodni Teddie-re (erről a névről mindig a macik jutnak eszembe, úgyhogy nem is bírtam elfojtani egy mosolyt mikor megláttam) ezért megbeszéltek egy nappali találkát is amire természetesen egy krém segítségével meg is érkezett Taddeusz. Erre még azt mondtam,hogy oké, elfogadom hisz egyéb kotyvalékok is szerepeltek a könyvben, viszont a randi vége után 5 perccel Richard is kimerészkedett a napra, csakhogy rajta már nem volt a krémből. Szóval segítségül hívta a sapkát, a sálat és a napszemüveget akik együttes erővel legyőzték a megsemmisítő nap erejét. Röhej. Majd újra felébreszti Samanthában a kételyeket amik most ellaposodtak. Ami még a fiatalabb testvérhez tartozik az vegetáriánus életmódja. Ezzel nincs semmi bajom, csak a megoldással ahogyan étkezik. Infúzión keresztül kapja a hasába a vért, hogy még csak ne is érezze az ízét. Ilyet se láttam még soha, kicsit(!) nevetségesnek is érzetem, de hát valahogy meg kellett oldania az írónőnek.

A terhességnél ismét előtérbe kerülnek a krémek, kotyvalékok (nem lehet, hogy Wallner írói pályafutása előtt patikus volt?), amire már csak a vállamat tudtam rángatni, beletörődve az elkerülhetetlenbe.

Megj.: Nem tartom valószínűnek, hogy tovább olvasnám.

Silány 2 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                        Giselfull

Jeaniene Frost:

 Karó és sírhant

"Cat új életet kezdett. Négy éve búcsút intett a vámpírvadászatnak, és ezzel együtt a szerelem is kopogtatott nála. Egy barátnőjének esküvőjén azonban váratlanul Bones lép oda hozzá, éppen időben. Valaki Cat vesztét akarja, és a szövetségesek újra kénytelen összefogni, hogy az áruló nyomára bukkanjanak..."

Ez volt a kedvenc részem a sorozat kötetei közül. 4 teljes év telt el az utolsó találkozás óta, de az érzelmek, izgalmak ugyanott folytatódnak ahol véget értek. Cat és Bones újra együtt lesznek, és most már a drága Justina se tud az utukba állni. Előtérbe kerül Bones múltja, illetve a teremtőjével is megismerkedhetünk. Ha nem vesszük figyelembe,hogy Ian el akarja szakítani a párosunkat egymástól akkor akár még azt is lehetne mondani ,hogy egy szerethető személyiség, aki ezt az oldalát főleg a 3. részben fogja megvillantani. Karakterek közül kedvencemnek most is a két főszereplőnket illetve Spádét és Rodneyt mondanám. Cat munkatársa, akivel egy kicsit közelebbi kapcsolatba került, nekem nem volt szimpatikus. De ezt is csak azzal tudnám indokolni,hogy megpróbálta a mi drága Bonesunkat eltávolítani, ami ugye mínusz pontokkal jár. Kiemelhető karakternek még Mencherest és a többi csapattagot tudnám felhozni.

Volt néhány dolog amit az írónő megpróbált rejtvényként feltüntetni előttünk és főhősnőnk előtt is. Azt a Cates részt kicsit furcsáltam hisz elég logikusnak tűnt,hogy félvámpír lévén tovább fog élni mint egy átlagos ember,de ez neki eszébe se jutott,sőt mikor meghallotta akkor egyenesen tagadta. Viszont, Don nagybácsira én se gondoltam, ez meglepett.

Egy dolgot hiányoltam csak, amire nagyon kíváncsi voltam. Mit csinált Bones azalatt az idő alatt? Kicsit elszórakozgatott Anette-vel, szomorkodott és kereste Catet. Körülbelül ennyi információ morzsát kaptunk,de én többre lettem volna kiváncsi. Kár, hogy ezt az írónő kihagyta.

Ami fontos még, hogy megismerkedhetünk Maxal is, Cat apjával. Szegény főhősnőnk nem igazán örült a látogatásának tekintettel a múltbéli eseményekre, és ennek még meglesznek a következményei is elég drasztikus megoldásokkal.

Összességében nagyon tetszett, ezért 5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                               Giselfull

A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.

    Claude Achille Debussy

Stephenie Meyer: 

Alkonyat

"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ideköltözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik..." 

Először is nekem ez a könyv illetve film indította be az olvasási fanatizmusomat. (Azért a film, mert előbb láttam, mint olvastam volna az írónő művét.) Felkeltette az érdeklődésemet, ezért úgy döntöttem, hogy ideje valamit kezdenem a felszabadult energiáimmal. Ez volt másfél éve, azóta pedig már a könyv 4. részét is a kezünkben tarthatjuk, ami elárul néhány dolgot a sorozat sikeréről. 

Szeretem Meyer írását, nem magyaráz túl, szépen kifejezi amit akar és a tőmondatokat is hanyagolja. A szereplők közül a kedvencem Emmett volt -valószínűleg a humora miatt- , aki ha itt nem is, de a későbbiekben több szerepet kapott. Szerettem Bella szemén keresztül nézni a dolgokat, bár azért néha belekukkantottam volna Edward szemszögébe is. A rossz fiúk és lány(ok) szerepében azt tudom kiemelni, hogy végig kísérik a köteteket és mindegyikben egyel kevesebb lesz az ellenségek száma, ám annál veszélyesebbek. A két főszereplő kapcsolata néhol elég lehangolóra sikeredett, amit szerintem leginkább Edward személyiségének köszönhetünk, de ez így volt jó. Nem kellett ide, hogy minden második mondatban benne legyen a "szeretlek" szó. Szinte természetesnek vettem, hogy Bella és Edward együtt van. 

A vége sok kérdést tárt elénk, már csak a függővégek miatt is érdemes tovább olvasni.

5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                      Giselfull

Jeaniene Frost: 

Félúton a sírhoz

                                          

"Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia."

Nos, ezt ismét csak a barátnőm ajánlásának, Ippinek köszönhetem.

Azt hiszem,hogy már a legelején megfogott,de mikor bekerült Bones is a képbe, azzal a barlangos jelenettel, muszáj volt tovább olvasnom. Imádtam a Cat és Bones között kialakult szerelemi szálat, és ehhez hozzátartozik az is,hogy így a 4. könyv befejeztével nagyon jól látható volt az egyre erősebben kialakult ragaszkodás is egymás iránt. Kedvenc jelenetemnek megtartanám az első "elmélyült" beszélgetést a barlangban,de még a discos jelenet illetve a vámpírunk megható beszédei is ott vannak.

A Henessys szál érdekes volt. Nem ragadott meg különösebben, de problémám se volt vele. Egy kritikát tudnék csak felhozni, hogy nekem  Cat valahogy túl könnyedén gyilkolta meg a kormányzót. Secc-perc alatt bejutott és kész ,már meg is halt.

A vége nagyon jóra sikeredett és bevallom el is ejtettem pár könnycseppet a párosunkért. Azt hiszem ez a vég kellett ahhoz,hogy ennyien elolvassák és várják a folytatást. Én magam is alig bírtam kivárni a következő részt, de szerencsémre nem kellett rá sokat várnom, és ma már az 5. könyvre áhítozom.

Kedvencemnek tudhatom Catet és Bonest.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                   Giselfull