Karen Chance: 

Megérint a sötétség

"'A Megérint a sötétség a világhírű Cassandra Palmer-sorozat első része. Karen Chance írónő ebben a kötetben kalauzol el minket először Cassie különleges világába, ahol otthonosan mozognak a természetfeletti lények, a görög mitológia álomszerű alakjai pedig a középkori Európa szörnyeivel és modern korunk rémlényeivel csatáznak. Az olvasót az első oldaltól foglyul ejti a különös világ, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a legmeglepőbb fordulat is.

Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.

De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcasonne várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban elhunyt szüleivel?"

Elég hosszú időn keresztül nem tettünk fel új bejegyzést, de végre megtörjük a csendet! :) 

Tudtam volna erre az alkalomra jobb könyvet is hozni, de van valami ebben a történetben, ami a folytatások elolvasására késztet. Alapjáraton mégis rosszul van összerakva, néhol teljesen kusza az egész történet, a sok természetfeletti lényt túlzásnak tartottam és a szereplőktől sem vagyok elájulva. 

Konkrétan Cassie-től már a falra másztam olykor. Tudom, hogy vámpírok között nőtt fel és ezért számos dologról hallott már az életében, de nem tudhat mindig mindent. Huszonéves létére már túl sokat átélt és ez nem valószerű illetve idegesítő is. A többi szereplő lényegében elhanyagolható, még Tomason lepődtem meg, nem számítottam ilyen kimenetelre. A kedvencemnek Mirceát mondanám, bár benne sincs semmi különleges, tipikus szívtipró pasi egy tucatszámra kapható könyvben.

Tele van leírásokkal, a harcok nincsenek jól felvázolva és még mindig várom (így a második kötet is elkezdve), hogy jöjjön már az a csattanó rész. Érzem, hogy ki akar belőle hozni valamit, de egyszerűen nem jön, nem tudja tovább fokozni a történéseket.

A végét elkapkodta, nem keltette azt az érzést bennem, hogy minél előbb szerezzem be a következő kötetet és azonnal üljek le olvasni. Nekem folyamatosan Laurel K. Hamilton: Anita Blake és Nalini Singh: Angyali vadász c. sorozatát jutotta eszemben, csak egyszerűbb és rosszabb kiadásban. Ami a két említett írónőnek határozottan sikerült (Anita Blake fan vagyok...), az itt neki nem.

Haladok a második kötettel és remélem, abban sikerült elérnie az írónőnek amit akart... 

3 pontot adnék rá az 5-ből.

Giselfull

Ally Carter: 

Görbüljek meg, ha igazat mondok

"Miután Cammie Morgan, a Kaméleon, kénytelen volt lemondani első barátjáról, Josh-ról, megfogadta, hogy soha többé nem sodorja veszélybe társait és az iskoláját; zavartalan félévre vágyik. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha az ember a CIA örököse és a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja… A tanárok titkolóznak, az öreg kastélyba titokzatos vendégek érkeznek, és a Csipkebokor fedőnévről sem tudni, mit takarhat… Megtarthatja-e a lány fogadalmát? Cammie és a barátai falakon másznak át, kémkednek, hogy kiderítsék az igazságot. Bár bíznak képességeikben, ez alkalommal a Cammie szívéért és szeretett iskolájáért folytatott harc keményebb, mint valaha…"

Az első kötet elolvasása után kicsit féltem belekezdeni a következőbe (de csak mert nem akartam csalódni), így el is húztam az időt, pedig nem kellett volna. Carter az elejétől kezdve a végig teljesen magával ragadott, lekötötte a figyelmemet és legközelebb már csak arra eszméltem fel, hogy vége lett. Zach-kel kapcsolatban a gondolataim kuszák voltak és ez tetszett. Az írónő elérte, hogy Cammie-val együtt én is bizonytalan legyek.

A vizsgákat nagyon élveztem, érdekeletek a kütyük, a szereplőket még jobban megkedveltem. Örültem Joshnak, habár már Zach átvette a vezetést, mégis ahogy Cammie összehasonlította őket, én is elgondolkoztam, a véleményem azonban nem változott.

Nem is húznám tovább az időt és egyébként sincs mivel, ez egy könnyed olvasmány, ami letehetetlen.

5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                       Giselfull

Leiner Laura: 

A Szent Johanna gimi sorozat 1-6

Már nem emlékszem pontosan, hogy egyes események melyik könyvben szerepeltek, így úgy döntöttem, hogy egy átfogó véleményt fogok alkotni.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagy valószínűség szerint SPOILERes lesz, mivel nem hagy nyugodni a rajongói oldalam.

Huhh, először is köszönöm szépen a sorozat írónőjének, Leiner Laurának, hogy egy ilyen világot teremtett meg nekünk és ezáltál sok-sok színt vitt a mindennapjainkba, örömteli perceket okozott, és visszahozta az emlékeinket a középiskolás éveinkről, avagy tartotta bennünk a lelket hasonló helyzetek esetén. 

Mikor a legelső kötet olvastam nagyon furcsa volt látni, hogy szinte a saját tetteimet tükrözi a könyv és, hogy yéé azt én is úgy szoktam csinálni! Talán, biztos az teszi ezt velem, hogy még nem olvastam ilyen témájú könyvet magyar írő(nő) tollából és annyival közelebb érzi magához az ember, mint például egy angol könyvet, hisz egy kultúrából származunk, ismerem a helyeket, amelyeket leírt, talán még jártam is ott, de ha nem, hát itt az ideje megnézni őket.

Pluszba imádtam, hogy könyvajánlókat varázsol nekünk és ezek nagyrésze rögtön kívánságlistára is kerültek. :)     

A karakterek összességében jól kidolgozottak, de elképzelni még mindig sok mindenkit nem tudok, ami egy kicsit frusztrál. Szeretném magam előtt látni őket, legfőképpen Renit, hisz ő a főszereplőnőnk, de így az 5. kötet végére sem állt össze a kép.

Most épp Dave van legközelebb a szívemhez, na meg persze Ricsi, Cortez és mintha Kingát is egyre jobban kedvelném. Virág megmaradt a semleges kategóriában, de a cukisága miatt elnézem, hogy buta. Az egyetlen szereplő aki gondot okoz az Arnold. Az első három kötetben kedvenc volt - a 4.-ben is többé-kevésbé -,  de aztán folyamatosan Reni és Cortez közé állt, ami ugye tabu. Majd az 5. kötetre eltűnt körülöttem a rózsaszín köd és volt egy kis ellenszenvem iránta, de mikor hazalátogatott, azért ott bújkált a mosoly az arcomon.                                                              .

Reni és Cortez kapcsolta -már mikor volt- nagyon göröngyös. A legfurcsább az volt, hogy rajtuk kivül "mindenki" tudta mit éreznek egymás iránt. Ezen néha jókat derültem, mondván, hogy lehetnek ennyire szerencsétlenek,de közben vártam, hogy esetleg a barátaik elejtenek egy-egy megjegyzést vagy legalább megpróbálják őket közelebb hozni egymáshoz, de ezek elmaradtak. Talán jobb is így.

A humor valami fantasztikus benne. Rég nevettem ennyit, főleg, hogy mind az 5 köteten keresztül megtartja a szintjét.

Egy negatívumot tudnék még mondani, a karakterek kidolgozottságához, hogy olyan mintha nem telt volna el közben 2 és fél vagy 3 év. Nincs különbség a viselkedésükben, nem lettek érettebbek, meg maradtak a kilencedikes szinten, közben meg már tizenegyedikben koptatják a padot. Várom, hogy fejlődjenek.

Örültem, hogy angol neveket is használt (ebben gondolom, nem vagyok egyedül) hisz mostanában már hozzá vagyunk szokva a külföldi elnevezésekhez és így legalább mind a kettőből kaptunk eleget.

2012.06.02

Eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de, ami késik az nem múlik. :)

Nos, az előző kötetben sajnáltam a jellemfejlődések hiányát, amit most teljes egészében megkaptam. Reninek csak gratulálni tudok, tényleg nagy változásokon ment keresztül, de elkezdte feldolgozni őket és sikerült is. Szépen lett kivitelezve, vele együtt változtak az én érzéseim is, bár az elején elég hisztis volt (ugyanakkor tegyük hozzá, jogosan). Cortezt ha lehet még jobban megkedveltem, sokkal többet láttunk belőle mint eddig. Örülök, hogy végre teljes lett a csapat, imádnivalóak így együtt.

Viki szerencsére kikerült a képből (tapsvihar), Virág és Ricsi egyre jobban szeretik egymást és Arnoldról is kiderült egy-két dolog. Ami őt illeti nagyot csalódtam. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire rosszindulató volt és ennyi fájdalmat okozott Reninek, ráadásul a kedvencemként. Örülök, hogy ez nem állt Cortezék útjába, hogy ilyen sok mindent kibír a kapcsolatuk.

Dave nem kifejezetten jó irányba ment el, a csajozós feelingje nem jön be, ugyanakkor Tamit megkedveltem, Petinek szurkolok Katával és Zsolti zseniális a poénjaival illetve Kingával együtt. :)

Így a végére azt hiszem, nem kérdés a pontozásom, nem fogok senkinek se meglepetést okozni ha azt mondom, hogy mind a hat kötet megérdemli az 5 pontot.

                                                                                                                        Giselfull

Suzanne Collins:

A kiválasztott

"Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

 De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? "

Huhh, hát hol is kezdjem? Fantasztikus volt!

Mikor a kezemben fogtam, nagyon féltem tőle, hogy az írónő esetleg csalódást fog okozni. Az első oldalaknál mintha jogos is lett volna a félelmem, de aztán Collins annyira hozta a formáját, hogy egyhuzamban elolvastam az egészet. Az érzelmek nálam átütő sikert arattak, hol sírtam, hol pedig sírtam. Depresszív könyv az már biztos, és az elolvasása utáni napokban, sőt még most is előfordul (kb. egy hete olvastam) hogy a történeten rágódom. Az egyik szereplő halálán nagyon meglepődtem, pedig tudtam, hogy több ilyen is lesz, de egyszerűen nem akartam elhinni. Jó párszor elolvastam azt a részt és arra vártam, hogy valahogy kikászálódik a csatornából és végre megnyugodhatok. Azonban, hogy ez nem történt meg, így csak ültem ott, bámultam a sorokat és sírtam.

"Örülök", hogy Peeta nem gyógyult meg egykettőre, sőt nem is épült fel teljesen, de ennek így kellett lennie. Katniss... még mindig kedvenc. Róla nem tudok sok mindent mondani, ő egyszerűen Katniss és kész. Vad, bátor, önfeláldozó, célratörő és most már sérült.

Gale sok fejtörést okozott nekem. Az első részben őt választottam volna, a másodikban nem akartam választani, itt pedig már nem volt választásom, Peeta.

A bombás résznél... összezavarodtam. Meg lehet ezt bocsátani? Egyáltalán van mit megbocsátani? Nem tudom. Talán.

5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                Giselfull

(Ez egy sokszor olvasós könyv lesz, majd számolom)

Sarwat Chadda:

 Az ördög csókja

"A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?"

Körülbelül két perce fejeztem be és még mindig a hatása alatt vagyok. Ezzel a könyvel kapcsolatban is tele voltam előítéletekkel és mekkorát tévedtem!

Az eleje untatott egészen addig amíg be nem lépett a képbe Kay, de aztán megint ellaposodott. A legelső Arthur-Mihály összeütközés igencsak gyenge lett, és már kezdtem volna lemondani a könyvről, de történt valami. Kezdett érdekessé válni, bár tudni lehetett, hogy Mike nem az aki és Billi-Kay kapcsolata sem okozott meglepetést. Arthur az elején elég negatív szereplő volt (sőt majdnem a legvégéig az is maradt), de aztán fény derült erre-arra és úgy már érthető volt a viselkedése. Billivel együttéreztem, meg tudtam érteni a reakcióját, bár néha még nekem is sok volt. Mindenesetre kellemes kis főszereplő lett belőle. Tetszett, hogy megpróbált kilépni a Rendből, még ha ez a sok kötődéstől nem is nagyon sikerült. Kay kedvenc volt, nem egy papírmasé figura, voltak benne érzések.

Számomra a vége viszi fel nagyon a könyvet. Főleg ami Kay-t illeti! Hogy csinálhatott meg ilyet az író? A házas résznél kiszámítható volt, hogy valahogy megússza, na de így! Utána meg végképp...

A "happy end" várható volt és nekem el ment volna egy részes történetnek is, de ha már így alakult repesve várom a következő kötetet.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                Giselfull

Lauren Kate: 

Kitaszítva

"Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani..."

Nem számítottam egy kiemelkedő kötetre és nem is azt kaptam.

A karakterek igencsak érdekesek voltak. Luce nem nőtt annyira a szívemhez, ő is azokat a tipikus, klisés hibákat követte el, amik nekem nem szimpatikusak (a két fiú közti választást, illetve amikor hagyja, hogy Cam megcsókolja, miközben ő már Daniel párti). A srácokat kedveltem, Camen néha nem tudtam kiigazodni és ez tetszett. Érezhető volt, hogy valami nincs rendben vele, de mégis bizonytalan voltam. Az elején még ő volt a favorit, de ahogy jobban megismertük Danielt már nehezemre esett választani, aztán pedig Dan át is vette a vezető szerepet.

Viszont a vége annyira nem tetszett. Kicsit az felhúzza az értékét, hogy Penn meghalt. Még nála is azt hittem, hogy be fog vetni valamit az írónő, de szerencsére úgyhagyta. Nem tetszett, hogy sorra kerülnek elő az angyalok, hogy harcolnak egymás ellen, de közben meg szobatársak és jó haverok. Nekem ez valahogy nem fért bele a képbe. Illetve mit keresnek ők egy javítóintézetben? Nyilván sok más hely van ahol szívesebben töltenék el az idejüket az örökkévalóságban (bár ez már inkább csak szőrszálhasogatás).

Összességében egy átlagos tini könyvnek mondanám, ami olvastatta magát, de nem ragadott meg különösebben.

4 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                          Giselfull

Bree DeSpain: 

Fekete bárány

"Tékozló fiú. Veszélyes szerelem. Halálos titok. Grace Divine a helyi lelkész lánya mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza. Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között. Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével."

Nagy előítéletekkel kezdtem el ezt a könyvet, de a végére kellemeset csalódtam.

Nem nagyon vagyok oda az ennyire vallásos könyvekért, az elején bele is telt egy kis időbe mire hozzászoktam, de ez is megvolt. Grace anyukáját a mai napig nem kedvelem, viszont a tiszteletes úrt sikerült közel engednem magamhoz. Jude-tól kirázott a hideg, nem szeretem az ilyen karaktereket, és vele együtt Aprilt sem sikerült megkedvelnem, inkább csak elfogadtam, hogy ott van és kész. Grace-t kedveltem, nem egy kiemelkedő női alak, de azért kellemes volt vele együtt a dolgok mélyére jutni. Daniel lett a kedvenc. Az elején nagyon tetszett a kapcsolatuk Grace-szel, ahogy közeledtek egymáshoz, hogy a kiskori barátságból szerelem lett és ahogy ez érzékeltetve volt. Aztán ezt a hangulatot lelombozta az ilyen "örökké szeretni foglak" megszólalások. Nem értettem, hogy minek ez oda, eltúlozta az írónő. Ami a szörnyeteget illeti átfutott az agyamon, hogy Jude lehet az, de aztán elvetettem az ötletet hisz ő "tökéletes". Úgyszólván az írónőnek sikerült behúznia a csőbe, pedig nem volt ez akkora fordulat, hogy ne lehetett volna kitalálni. Daniel kilétét sajnos már az elejétől kezdve sejtettem (bár csak azért, mert néhányszor belefutottam a neten és hoppá..), de még így is új volt ez a dolog a Menny Kopóival meg a vallással fűszerezve.

Grace cselekedete a bállal kapcsolatban kiszámítható volt, nem szeretem az ilyen "de én akkor is megteszem" dolgokat, túl egyszerű megoldás.

Maradt néhány elvarratlan szál, úgyhogy kíváncsian várom a következő kötetet.

4,3 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                           Giselfull