Sarwat Chadda:

 Az ördög csókja

"A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?"

Körülbelül két perce fejeztem be és még mindig a hatása alatt vagyok. Ezzel a könyvel kapcsolatban is tele voltam előítéletekkel és mekkorát tévedtem!

Az eleje untatott egészen addig amíg be nem lépett a képbe Kay, de aztán megint ellaposodott. A legelső Arthur-Mihály összeütközés igencsak gyenge lett, és már kezdtem volna lemondani a könyvről, de történt valami. Kezdett érdekessé válni, bár tudni lehetett, hogy Mike nem az aki és Billi-Kay kapcsolata sem okozott meglepetést. Arthur az elején elég negatív szereplő volt (sőt majdnem a legvégéig az is maradt), de aztán fény derült erre-arra és úgy már érthető volt a viselkedése. Billivel együttéreztem, meg tudtam érteni a reakcióját, bár néha még nekem is sok volt. Mindenesetre kellemes kis főszereplő lett belőle. Tetszett, hogy megpróbált kilépni a Rendből, még ha ez a sok kötődéstől nem is nagyon sikerült. Kay kedvenc volt, nem egy papírmasé figura, voltak benne érzések.

Számomra a vége viszi fel nagyon a könyvet. Főleg ami Kay-t illeti! Hogy csinálhatott meg ilyet az író? A házas résznél kiszámítható volt, hogy valahogy megússza, na de így! Utána meg végképp...

A "happy end" várható volt és nekem el ment volna egy részes történetnek is, de ha már így alakult repesve várom a következő kötetet.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                Giselfull