Sarwat Chadda:

 Az ördög csókja

"A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi San Greal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?"

Körülbelül két perce fejeztem be és még mindig a hatása alatt vagyok. Ezzel a könyvel kapcsolatban is tele voltam előítéletekkel és mekkorát tévedtem!

Az eleje untatott egészen addig amíg be nem lépett a képbe Kay, de aztán megint ellaposodott. A legelső Arthur-Mihály összeütközés igencsak gyenge lett, és már kezdtem volna lemondani a könyvről, de történt valami. Kezdett érdekessé válni, bár tudni lehetett, hogy Mike nem az aki és Billi-Kay kapcsolata sem okozott meglepetést. Arthur az elején elég negatív szereplő volt (sőt majdnem a legvégéig az is maradt), de aztán fény derült erre-arra és úgy már érthető volt a viselkedése. Billivel együttéreztem, meg tudtam érteni a reakcióját, bár néha még nekem is sok volt. Mindenesetre kellemes kis főszereplő lett belőle. Tetszett, hogy megpróbált kilépni a Rendből, még ha ez a sok kötődéstől nem is nagyon sikerült. Kay kedvenc volt, nem egy papírmasé figura, voltak benne érzések.

Számomra a vége viszi fel nagyon a könyvet. Főleg ami Kay-t illeti! Hogy csinálhatott meg ilyet az író? A házas résznél kiszámítható volt, hogy valahogy megússza, na de így! Utána meg végképp...

A "happy end" várható volt és nekem el ment volna egy részes történetnek is, de ha már így alakult repesve várom a következő kötetet.

4,5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                                Giselfull

Lauren Kate: 

Kitaszítva

"Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani..."

Nem számítottam egy kiemelkedő kötetre és nem is azt kaptam.

A karakterek igencsak érdekesek voltak. Luce nem nőtt annyira a szívemhez, ő is azokat a tipikus, klisés hibákat követte el, amik nekem nem szimpatikusak (a két fiú közti választást, illetve amikor hagyja, hogy Cam megcsókolja, miközben ő már Daniel párti). A srácokat kedveltem, Camen néha nem tudtam kiigazodni és ez tetszett. Érezhető volt, hogy valami nincs rendben vele, de mégis bizonytalan voltam. Az elején még ő volt a favorit, de ahogy jobban megismertük Danielt már nehezemre esett választani, aztán pedig Dan át is vette a vezető szerepet.

Viszont a vége annyira nem tetszett. Kicsit az felhúzza az értékét, hogy Penn meghalt. Még nála is azt hittem, hogy be fog vetni valamit az írónő, de szerencsére úgyhagyta. Nem tetszett, hogy sorra kerülnek elő az angyalok, hogy harcolnak egymás ellen, de közben meg szobatársak és jó haverok. Nekem ez valahogy nem fért bele a képbe. Illetve mit keresnek ők egy javítóintézetben? Nyilván sok más hely van ahol szívesebben töltenék el az idejüket az örökkévalóságban (bár ez már inkább csak szőrszálhasogatás).

Összességében egy átlagos tini könyvnek mondanám, ami olvastatta magát, de nem ragadott meg különösebben.

4 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                          Giselfull

Bree DeSpain: 

Fekete bárány

"Tékozló fiú. Veszélyes szerelem. Halálos titok. Grace Divine a helyi lelkész lánya mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza. Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között. Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével."

Nagy előítéletekkel kezdtem el ezt a könyvet, de a végére kellemeset csalódtam.

Nem nagyon vagyok oda az ennyire vallásos könyvekért, az elején bele is telt egy kis időbe mire hozzászoktam, de ez is megvolt. Grace anyukáját a mai napig nem kedvelem, viszont a tiszteletes úrt sikerült közel engednem magamhoz. Jude-tól kirázott a hideg, nem szeretem az ilyen karaktereket, és vele együtt Aprilt sem sikerült megkedvelnem, inkább csak elfogadtam, hogy ott van és kész. Grace-t kedveltem, nem egy kiemelkedő női alak, de azért kellemes volt vele együtt a dolgok mélyére jutni. Daniel lett a kedvenc. Az elején nagyon tetszett a kapcsolatuk Grace-szel, ahogy közeledtek egymáshoz, hogy a kiskori barátságból szerelem lett és ahogy ez érzékeltetve volt. Aztán ezt a hangulatot lelombozta az ilyen "örökké szeretni foglak" megszólalások. Nem értettem, hogy minek ez oda, eltúlozta az írónő. Ami a szörnyeteget illeti átfutott az agyamon, hogy Jude lehet az, de aztán elvetettem az ötletet hisz ő "tökéletes". Úgyszólván az írónőnek sikerült behúznia a csőbe, pedig nem volt ez akkora fordulat, hogy ne lehetett volna kitalálni. Daniel kilétét sajnos már az elejétől kezdve sejtettem (bár csak azért, mert néhányszor belefutottam a neten és hoppá..), de még így is új volt ez a dolog a Menny Kopóival meg a vallással fűszerezve.

Grace cselekedete a bállal kapcsolatban kiszámítható volt, nem szeretem az ilyen "de én akkor is megteszem" dolgokat, túl egyszerű megoldás.

Maradt néhány elvarratlan szál, úgyhogy kíváncsian várom a következő kötetet.

4,3 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                           Giselfull