2012. január 2., hétfő

Ally Carter: 
Görbüljek meg, ha igazat mondok


"Miután Cammie Morgan, a Kaméleon, kénytelen volt lemondani első barátjáról, Josh-ról, megfogadta, hogy soha többé nem sodorja veszélybe társait és az iskoláját; zavartalan félévre vágyik. De ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha az ember a CIA örököse és a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja… A tanárok titkolóznak, az öreg kastélyba titokzatos vendégek érkeznek, és a Csipkebokor fedőnévről sem tudni, mit takarhat… Megtarthatja-e a lány fogadalmát? Cammie és a barátai falakon másznak át, kémkednek, hogy kiderítsék az igazságot. Bár bíznak képességeikben, ez alkalommal a Cammie szívéért és szeretett iskolájáért folytatott harc keményebb, mint valaha…"

Az első kötet elolvasása után kicsit féltem belekezdeni a következőbe (de csak mert nem akartam csalódni), így el is húztam az időt, pedig nem kellett volna. Carter az elejétől kezdve a végig teljesen magával ragadott, lekötötte a figyelmemet és legközelebb már csak arra eszméltem fel, hogy vége lett. Zach-kel kapcsolatban a gondolataim kuszák voltak és ez tetszett. Az írónő elérte, hogy Cammie-val együtt én is bizonytalan legyek.
A vizsgákat nagyon élveztem, érdekeletek a kütyük, a szereplőket még jobban megkedveltem. Örültem Joshnak, habár már Zach átvette a vezetést, mégis ahogy Cammie összehasonlította őket, én is elgondolkoztam, a véleményem azonban nem változott.
Nem is húznám tovább az időt és egyébként sincs mivel, ez egy könnyed olvasmány, ami letehetetlen.

5 pontot adnék rá az 5-ből.

                                                                                                       Giselfull
Leiner Laura: 
A Szent Johanna gimi sorozat 1-6

Már nem emlékszem pontosan, hogy egyes események melyik könyvben szerepeltek, így úgy döntöttem, hogy egy átfogó véleményt fogok alkotni.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagy valószínűség szerint SPOILERes lesz, mivel nem hagy nyugodni a rajongói oldalam.

Huhh, először is köszönöm szépen a sorozat írónőjének, Leiner Laurának, hogy egy ilyen világot teremtett meg nekünk és ezáltál sok-sok színt vitt a mindennapjainkba, örömteli perceket okozott, és visszahozta az emlékeinket a középiskolás éveinkről, avagy tartotta bennünk a lelket hasonló helyzetek esetén. 
Mikor a legelső kötet olvastam nagyon furcsa volt látni, hogy szinte a saját tetteimet tükrözi a könyv és, hogy yéé azt én is úgy szoktam csinálni! Talán, biztos az teszi ezt velem, hogy még nem olvastam ilyen témájú könyvet magyar írő(nő) tollából és annyival közelebb érzi magához az ember, mint például egy angol könyvet, hisz egy kultúrából származunk, ismerem a helyeket, amelyeket leírt, talán még jártam is ott, de ha nem, hát itt az ideje megnézni őket.
Pluszba imádtam, hogy könyvajánlókat varázsol nekünk és ezek nagyrésze rögtön kívánságlistára is kerültek. :)     

A karakterek összességében jól kidolgozottak, de elképzelni még mindig sok mindenkit nem tudok, ami egy kicsit frusztrál. Szeretném magam előtt látni őket, legfőképpen Renit, hisz ő a főszereplőnőnk, de így az 5. kötet végére sem állt össze a kép.
Most épp Dave van legközelebb a szívemhez, na meg persze Ricsi, Cortez és mintha Kingát is egyre jobban kedvelném. Virág megmaradt a semleges kategóriában, de a cukisága miatt elnézem, hogy buta. Az egyetlen szereplő aki gondot okoz az Arnold. Az első három kötetben kedvenc volt - a 4.-ben is többé-kevésbé -,  de aztán folyamatosan Reni és Cortez közé állt, ami ugye tabu. Majd az 5. kötetre eltűnt körülöttem a rózsaszín köd és volt egy kis ellenszenvem iránta, de mikor hazalátogatott, azért ott bújkált a mosoly az arcomon.                                                              .

Reni és Cortez kapcsolta -már mikor volt- nagyon göröngyös. A legfurcsább az volt, hogy rajtuk kivül "mindenki" tudta mit éreznek egymás iránt. Ezen néha jókat derültem, mondván, hogy lehetnek ennyire szerencsétlenek,de közben vártam, hogy esetleg a barátaik elejtenek egy-egy megjegyzést vagy legalább megpróbálják őket közelebb hozni egymáshoz, de ezek elmaradtak. Talán jobb is így.

A humor valami fantasztikus benne. Rég nevettem ennyit, főleg, hogy mind az 5 köteten keresztül megtartja a szintjét.
Egy negatívumot tudnék még mondani, a karakterek kidolgozottságához, hogy olyan mintha nem telt volna el közben 2 és fél vagy 3 év. Nincs különbség a viselkedésükben, nem lettek érettebbek, meg maradtak a kilencedikes szinten, közben meg már tizenegyedikben koptatják a padot. Várom, hogy fejlődjenek.

Örültem, hogy angol neveket is használt (ebben gondolom, nem vagyok egyedül) hisz mostanában már hozzá vagyunk szokva a külföldi elnevezésekhez és így legalább mind a kettőből kaptunk eleget.

2012.06.02

Eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de, ami késik az nem múlik. :)

Nos, az előző kötetben sajnáltam a jellemfejlődések hiányát, amit most teljes egészében megkaptam. Reninek csak gratulálni tudok, tényleg nagy változásokon ment keresztül, de elkezdte feldolgozni őket és sikerült is. Szépen lett kivitelezve, vele együtt változtak az én érzéseim is, bár az elején elég hisztis volt (ugyanakkor tegyük hozzá, jogosan). Cortezt ha lehet még jobban megkedveltem, sokkal többet láttunk belőle mint eddig. Örülök, hogy végre teljes lett a csapat, imádnivalóak így együtt.
Viki szerencsére kikerült a képből (tapsvihar), Virág és Ricsi egyre jobban szeretik egymást és Arnoldról is kiderült egy-két dolog. Ami őt illeti nagyot csalódtam. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire rosszindulató volt és ennyi fájdalmat okozott Reninek, ráadásul a kedvencemként. Örülök, hogy ez nem állt Cortezék útjába, hogy ilyen sok mindent kibír a kapcsolatuk.
Dave nem kifejezetten jó irányba ment el, a csajozós feelingje nem jön be, ugyanakkor Tamit megkedveltem, Petinek szurkolok Katával és Zsolti zseniális a poénjaival illetve Kingával együtt. :)

Így a végére azt hiszem, nem kérdés a pontozásom, nem fogok senkinek se meglepetést okozni ha azt mondom, hogy mind a hat kötet megérdemli az 5 pontot.

                                                                                                                        Giselfull